Fradi-híradó (1971)
1971. április
HELYTÁLLNI A BAJNOKSÁGBAN ÉS A NEMZETKÖZI PORONDON Csanádi Ferenc a kevés beszédű emberek közé tartozik. Ismerjük jól játékos kora óta, amikor még a régi FTC fedezetsorában mérkőzésről mérkőzésre kitűnt elegáns szereléseivel, nagyszerű fejjátékával, pontos átadásaival. Amikor edzősködni kezdett, először a ferencvárosi fiatalokkal foglalkozott, a kölykökkel, majd az ifikkel. Nemcsak kitűnő edzői erényeket csillogtatott, hanem pedagógusként is a legjobbak közé számít. Beszélgetésünk elején edzői elgondolásai, tervei kerültek szóba. — Az első három hely valamelyikét igyekszünk megszerezni. Persze, mi minden mérkőzés előtt úgy lépünk pályára, hogy győzni akarunk. S ha minden mérkőzésünket megnyernénk, nyilván az első helyen végeznénk. Elsődleges célunk mégsem az idei bajnokság. Egész felkészülési munkánkat hosszú távra terveztük s a gyümölcs talán csak jövőre érik be. Elég gyenge kezdés után vettem át a csapatot, olyan helyzetben, amikor semmi esély sem látszott arra, hogy beleszólhassunk a bajnoki címért folyó küzdelembe. Most sem olyan pillanatnyilag a szituáció, éppen azért — ismétlem — az a legfontosabb, hogy ebben a bajnokságban megfelelően ÖSSZEKOVACSOLÚDJÉK A CSAPAT egy-kél új elgondolásomat eredményesen formába tudjam önteni. Az 1971/72. évi bajnokságban méltó ve- télytársai akarunk lenni a legjobbaknak és egyenlő eséllyel szeretnénk rajtolni a bajnoki címért. Csanádi Ferenc — úgy érezzük — jogos bizakodással említi terveit, elgondolásait, csapata jövő évi reményeit. Az edző mestere a folyamatos csapatépítésnek, az elmúlt évek bizonyították, hogy jó szemmel, kitűnő érzékkel nyúl a fiatalokhoz. A mai nagyszerű ferencvárosi legények közül az ő keze alatt nőtt fel Páncsics, Juhász, Szőke, Brani- kovits és Bálint, akik közül hárman az országos válogatottba is bekerültek. Az edző elmondja: szeretné, ha majdnem minden posztra — két, közel egyforma képességű játékos állna rendelkezésre. 22 egyformán jó labdarúgóra persze nem számíthat, de azért állított fel 18 —20-as keretet, hogy minden csapatrészbe, tehát a védelemben, a középpályán és a csatársorban egyaránt legyen megfelelő számú, jól képzett játékosa. A keret — hangsúlyozza — nem állandó. Az utánpótlásra is gondol, ezért található néhány fiatal a keretben. Egy nevet említ, amelynek viselője az elmúlt őszi idényben rendkívül sokat fejlődött s akit a legnagyobb feladatok megoldására is képesnek tart. Bálint László valóban nagyott lépett előre az elmúlt esztendőben. — Nálam különben nincs idős és nincs fiatal játékos — hangoztatja Csanádi. — Csak jó futballistát és kevésbé jó futballistát ismerek. Aki feltétel nélkül hajlandó magát alávetni a legkeményebb edzésmunkának és a siker érdekében beáll a sorba, az a szakvezetéstől is minden támogatást megkap. Nálunk különben nem is olyan régen kicsit eltúlozták a generációs problémát, s ezt igyekeztünk megszüntetni. A Ferencváros labdarúgó csapatában csakis egyféleképpen élvezhet előnyt bárki a többivel szemben. A több és jobb edzésmunkával, a mérkőzéseken tanúsított helytállással. Szó kerül természetesen a saját nevelésű játékosokra, AZ UTÁNPÓTLÁSRA továbbá az átigazolásokra. A Ferencváros mindig híres volt nevelő munkájáról. Az FTC névnek, az Üllői úti pályának évtizedeken át varázsa volt nemcsak a IX. kerületben, hanem a III. kerületi fiatalok előtt csakúgy, mint a palotai, vagy budafoki ifjak táborában. Persze, bármilyen bő termése volt a legutóbbi években is a Ferencvárosnak, mindig szükség mutatkozott egy- egy külső erősítésre. A legjobb nevelő egyesületben is szükség van olykor kívülről jövő frissítésre. — A saját utánpótlásunk bíztatóan fejlődik — így az edző — noha ismét edzőproblémáink vannak. Egyik kitűnő edzőnk nemrég utazott a tengeren túlra. Az itthon levőknek hosszú távra kellene dolgozniuk az egyesületben, mert csak így lehet lemérni a munkát, illetve az eredményt. Az erőnlétre, az állóképességre tereljük a szót, mint olyan tényezőkre, amelyeknek a mai labdarúgásban sokkal nagyobb a jelentőségük, mint 20—30 évvel ezelőtt volt. Erről így vélekedik: — Erőnlét dolgában sosem álltunk rosszul — hazai viszonylatban. Ahhoz azonban, hogy a csapat a régi hírnevéhez méltón képviselje színeinket a nemzetközi porondon, állóképességben és erőben is előbbre kell lépnünk. És meg kell találnunk még egy-két posztra a legmegfelelőbb embert. Itt van például Kű Lajos. Jó- képességü futballista, de emberileg voltak vele problémáink. Most már fegyelmezettebb, megmondtuk neki: szükségünk van rá. Kizárólag rajta múlik azonban, hogy tagja lehet-e a csapatnak. Akadnak kapusgondjaink. Tehetséges fiatal kapuvédőnk, Vörös Béla leszerelt, a szabályok értelmében azonban egy évig csak a tartalék- csapatban védhet. Most a 40 éves Gulyás Géza az első számú tartalék- kapusunk. A szakosztály életében lényegesen MEGJAVULT A SZELLEM. Ebben jelentős része van Láng Györgynek a szakosztály elnökének, a népszerű Gyuri bácsi-nak. Két érdekes dolgot említ még az edző. Kényelmes lakószobák vannak az új klubház épületében, éppen ezért az a terve, hogy vasárnap este, a mérkőzések után nem engedi haza a játékosokat, hanem — néhány nagy külföldi klub példájára — vasárnap éjjel ott alszanak a játékosok és csak hétfőn mehetnek haza. Nagyszerű elgondolás (lehetséges, hogy nem találkozik mindegyik játékos tetszésével), éppenúgy mint az is, hogy angol nyelvtanfolyamot indítanak a játékosok részére, A gárda zöme jelentkezett a tanulásra s hetenként kétszer lesz számukra angol óra. A harmadik: a Ferencváros mindig három-négy-öt játékost adott a nagyválogatottnak (volt rá példa, a „hőskorban”, hogy kilenc FTC- ista szerepelt egyszerre a válogatottban), legutóbb azonban csak Páncsics Miklós volt tagja a válogatott együttesnek. S hogy Csanádi Ferenc mennyire szeretné, ha minél több válogatottja lenne, bizonyíték rá: csak az a játékos kapja meg a maximális kalóriapénzt, aki az A- keret tagja. SZŰCS LÁSZLÓ 4
