Fradi Futball Hiradó (1957. 2. szám)
EQY IGAZI ARAB VACSORÁN Sokáig emlékezetes marad számunkra a mérkőzés utáni arab vacsora. Egy hatalmas, minden kényelemmel felszerelt magánházban mentholos tea után ezüstedényekben meleg vizet, szappant és törülközőt szolgáltak fel — kézmosáshoz. Ezután a társaság részben szőnyegeken, részben alacsony párnákon helyezkedett el körülbelül 30 cm magas asztalok mellett. Első fogásként sült bárányt tettek az asztalra az arab szolgák. Éppen szervírozni akartunk magunknak, amikor figyelmeztettek, hogy nem illik kést és villát használni. Itt az az előkelő, ha kézzel nyúlunk a húshoz. De amíg ezt megmagyarázták, egyik szomszédom puszta kézzel nagy darab húst szakított le a bárány combjából és a tányéromra csapta. Mit lehetett tenni? Megköszöntem és émelygő gyomorral nekiláttam. Közben a többiek puha kenyérrel a közös tálból jóízűen „tunkolták” a sült bárány levét. Egyeseknek közülünk nagyon tetszett ez a liberális étkezési forma ... A bárányt sült kappan, majd az elmaradhatatlan eredeti arab étel, az úgynevezett „kusz-kusz” követte. Mindezt persze szintén kézzel fogyasztották. (Néhány vendég kezén csak úgy csurgóit az olaj. Brr...) És mindezek mellé az émelyítően édes Coca-colát adták italként. Az arabok ugyanis csak titokban isznak alkoholt. A vallásuk hivatalosan tiltja. A gyümölcs után iámé; megjelent a mosdótálas ember. Kimondhatatlanul jó érzés volt ismét tiszta kézzel heverészni a pamlagon. Mert most már a vacsora „kipihenése" következett, meniftoios tea mellett. y Felejthetetlen emlék marad sokunk számira ez a sajátos bankett. A mérkőzés utáni napon városnézés következett. Egyöntetű volt a csapat véleménye (pedig ez ritkaság!): ilyen modem, gyorsan fejlődő várost az utóbbi években sehol sem láttunk. Igaz, hogy még itt-ott megvan az arab bennszülött-negyed. A zsidó kereskedők szintén elkülönített, sajátos városrészben laknak. Azonban már csak rövid idő kérdése és Casablanca teljesen modernizálódik. Ahogy a gyönyörű, korszerű sugárutakat, fehér felhőkarcolókat néztük, gúnyosan kérdeztük magunktól: a derék marokkóiak vajon hogyan nevezhetik Európát, ha az európaiak „sötét Afrikának” „becézik” őket? „HÁNYATOTT" LÉQI-ÜT Európába ismét éjjel repültünk, azzal a különbséggel, hogy most senki sem aludt. A repülőgép nagyon ugrált Dalnoki Jenő, nem tudom miért, a Grassalkovich utcát emlegette... Kertész barátunk bizony elég rosszul lett, de mások se nagyon titkolhatták gyomruk kínlódását. De mint minden „jónak”, ennek is vége szakadt. Párizsban belga gépre szálltunk át és alig egy óra múlva már Brüsszel betonján léptünk földre. Brüsszel csillogása nagyon tetszett a fiúknak, akik még sohasem voltak a belga fővárosban. Este villanyfény mellett rövid edzést tartottunk, hogy előkészülI Gerendás A csapat casablancai otthona H 0
