Fradi Futball Hiradó (1957. 2. szám)
izgulnunk sportorvosunkkal, Juhász doktorral együtt, hogy ki sérül meg, illetve, kit hogyan lehet vasárnapig „helyrepofozni”. Bizony talán nevetségesnek hangzik, de jelenleg a Ferencvárosban ott tartunk, hogy a csapatba kerülést gyakran nem az dönti el, hogy ki milyen formában van, hanem hogy ki nem sérült. Ilyen szűkreszabott létszámú és korlátozott ösz- szetételű játékosgárdánál nehéz a helyesnek, észszerűnek. látszó taktika kidolgozása és megvalósítása. Vagy például beszélhetünk-e jelenleg a játékosok közötti egészséges versenyszellemről? — A régi Ferencvárosban 17—18, közel egyenlő tudású játékos szinte egymást múlta felül a versengésben, edzésen és mérkőzésen. Óriási hajtóerő volt többek között, amikor Csikós és Henni „verekedett” a bekerülésért, amikor Kemény és Gyetvai harcolt a balszélső posztjáért stb. Ez a versenyszellem a mai csapatban nincs meg. Noha a jelenlegi játékosok kivétel nélkül óriási akaraterővel edzenek, játszanak, nem ártana, ha egy-egy mögött ott állna a bizonyításra éhes rivális... A jelen panaszai mellett azonban nézzünk egy kicsit előre is. Mi várható a Jelenlegi együttestől? Papíron a Bp. Vasas és az MTK tudásban pillanatnyilag feltétlenül a mi csapatiünk felett áll. Reálisan és az előbb említett nehézségek miatt csapatunktól nem szabad á 3. helynél jobb helyezést várni. (Ámbár a lelkesedés már nemegyszer csodát művelt! Dehát csodák nem minden évben születnek ...) Ebben az évben arra kell törekednünk, hogy a jövő alapjait lerakjuk: kialakítsuk az együttes jellemző játékmodorát; megállapítsuk, hogy a jelenlegi játékosgárdából ki képes e játékmódszer megvalósítására; új játékosok kiszemelésével és megszervezésével szerkezetileg kiépítsük a következő bajnoki év csapatát. Sokan kérdik szinte naponként: kikre van szükség a lövőben? Erre a kérdésre nehéz személy szerint válaszolni legalábbis egyelőre. Kétségtelen azonban, hogy egy megfelelő képességű tartalékkapusra, egy hátvédre és legalább két csatárra szüksége van a csapatnak. (Feltételezve, hogy Szabó lába a következő bajnoki rajtig rendbejön.) Elvileg nem helyeseljük a csapatnak úgynevezett „külső” erőkkel való megerősítését. Ilyen vád a Ferencvárost a múltban nem nagyon érhette, hiszen az Üllői úti pálya szinte ontotta a sajátnevelésű tehetségeket. A jelenlegi helyzetben azonban mégis kénytelen a vezetőség néhány olyan játékos után nézni, aki már bebizonyította, hogy a magyar élvonalba tartozik. Erre a lépésre a Ferencvárosnak megvan az erkölcsi alapja is, hiszen az elhibázott labdarúgó sportpolitika leginkább az FTC-t sújtotta a közelmúltban. És ha őszig sikerül a csapat- építési tervet végrehajtani; ha sikerül a megfelelő tudású és szellemű játékosokat kiválasztani, megszerezni, akkor már csak a vezetőkön meg a szakvezetésen múlik, hogy a cím utáni kérdőjel már jövőre felkiáltójellé változik. Valahogy így: NAGY LESZ AZ FTC!!! Csanády Árpád cAz. éleiben sakkal szebbek! a (&' Orosz Borsos Gerendás (Szepes Béla karikatúrái) 4
