Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)

Forrásközlés - Távozásom Bicskére

Historia Parochiae Kedves utódaim alighanem megütköznek azon, hogy az anyakönyvekben ne­vemmel ritkán találkoznak. Bizony, amióta képviselő lettem, rendszerint csak szombat délutántól hétfő reggelig voltam itthon. Egyébként megvallom, hogy keresztelni nemigen szerettem; e funkciót rendszerint a káplán urakra bíztam. Betegekhez azonban szívesen mentem, s amikor csak tehettem, magamnak tar­tottam fenn az utolsó kenet kiszolgáltatását. Temetni is szívesen temettem, ami­kor tehettem... És - ezt nem dicsekvéskép[p]en, hanem önigazolásul hozom fel —, hogy a gyóntatásból és prédikációkból alaposan kivettem részemet. Igen gyak­ran háromszor is beszéltem ünnep- és vasárnap: reggel a kis szt. misén, a nagy­szentmisén és délután a litánia előtt. Utóbbi mindig tót volt. Keresztény okta­tás és szentírásmagyarázat felváltva. Utóbbit melegen ajánlom kedves utódaim figyelmébe; a hívek nagy figyelemmel hallgatják. Ne engedjék át a szentírást az eretnekeknek és szektáknak! Az Ür Jézus szavai hatékonyabbak a legcifrább be­szédnél! Gyermek és beteglátogatás. Azt tapasztaltam, hogy azokat a káplánokat szeret­te a nép, akik szeretettel bántak a gyermekekkel. Rettenetesen baj, hogy sok pap bottal, gorombasággal akarja istenszeretetre tanítani a gyermekeket. Sajnos képviselőségem, állandó betegeskedésem177 miatt sem foglalkozhattam úgy a betegekkel, amint kellett volna. Emiatt nagyon bánt a lelkiismeretem. Nem elég ellátni a betegeket, hanem szorgalmasan látogatni és vigasztalni kell őket. És gyakran nekik az Ür Jézust elvinni! O, ha újra kezdhetném!!! Félek, hogy sok el­költözött hívem vádol az Ür trónja előtt... Irgalom, Jézus, irgalom! Litánia. Du. 2-kor szokott lenni. Mivel a pap a délelőtti istentisztelet követ­keztében rendszerint igen elfárad; ajánlom utódaimnak, hogy a litánia idejét Vz 3 órára tegyék. Távozásom Bicskére 1931. október 23-án hirtelen meghalt dr. Lakatos Frigyes, bicskei prépostple­­bános. Temetésén részt vettem, paptestvérem volt, barátom volt, és mint püspö­ki megbízott a sóskúti párbér-megállapításnál igen nemesen viselkedett. R.i.p.! A temetésen egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy a bicskei plébániát meg­pályázzam. S amikor az ottani egyháztanács vezetői ama óhajuknak adtak kife­jezést, hogy én legyek a lelkipásztoruk, határozott nemmel feleltem. Aminthogy 20 év óta, amióta Sóskút papja vagyok, soha eszembe se jutott, hogy sóskúti hí­177 Griger Miklós már 1928-ban kórházi kezelésre szorult (SzfvPL - 1.3. - No.4561 - 209/1928), 1929-ben pedig szívrohama volt. Erre hivatkozva mondta le az etyeki és biai bérmálás praecursori tisztségét, egyúttal 6 heti szabadságot kért és kapott (Uott. 1515,1516/1929). FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁR] EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 91

Next

/
Thumbnails
Contents