Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Forrásközlés - Távozásom Bicskére
Griger Miklós veimet elhagyjam, illetve hogy más plébániára pályázzak. Ha jól emlékszem, 1924-ben felkínálták nekem a soproni plébániát; akkor habozás nélkül elhárítottam magamtól a megtisztelő felhívást. Nemcsak azért, mert nem akartam idegen egyházmegyébe betolakodni, s az ottani érdemes papok elől egy jó javadalmat elhalászni, de azért is, mert itt Sóskúton porladozik drága jó édesanyám, itt szereztem — sógorommal együtt — húgaimnak egy kis házat, szőlőt, pincét, s mert valahogy jólesett itt élnem, ahol dombokat látok (a körmöd hegyek helyett), s tótok laknak, kiknek nyelve boldogult édesatyám s a Felvidék nyelvére emlékeztet. Am a bicskeiek nem nyugodtak: megkörnyékezték egyik tekintélyes hívemet, Andreetti Károly képzőművészeti főiskolai tanárt, egyházközségem világi elnökét s országgyűlési képviselőt. (Az utolsó választáson, 1931. június 29-én lett megválasztva óriási szótöbbséggel a kálvinista Vasadi Balogh1/8 ellen, aminek szívből örültem. Egyrészt, mert Andreetti, amióta itt vagyok, minden ügyben kezemre járt; másrészt azért, mert Andreetti az utóbbi években, főleg felesége befolyása alatt, ki azóta az Úrban elhunyt, a vasár- és ünnepnapi istentiszteletek szorgalmas és példás látogatásával példát adott híveimnek; végül azért, mert e választás a váli kerület katholikusainak összetartásától fényes bizonyságot tett.) Andreetti kezdetben hallani sem akart arról, hogy a bicskeiek kérelmére engem Sóskútról eltanácsoljon, de utóbb - feltétlenül a legtisztább szándékból és jóindulatból - beadta derekát: kapacitált, hogy hallgassam meg a bicskei katholikusok kérelmét, s vállaljam a nagyobb működési tért [sic!]. Haboztam, ingadoztam, de komolyan egy percig sem gondoltam arra, hogy Bicskére menjek. November 9-én a reggeli autóbusszal Pestre mentem. A hősök emlékműve előtt elhaladva egy vörös szalagot láttam. A helybeli szociáldemokrata pártszervezet koszorúján volt, melyet ők helyeztek el halottak napján az emlékműre. Nagyon bántott és fájt a dolog. Hallottam s tudtam ugyan, hogy a minden képzeletet meghaladó gazdasági válságot kiuzsorázva egyes agitátorok szervezik a szociáldemokratákat, s hogy állítólag nehány - eddig derék katholikusnak ismert - gazda is csatlakozott hozzájuk, de a vörös szalag csak ekkor ötlött szemembe... Természetes, hogy fájt a megfigyelés. Ilyen hangulatban mentem Pestre. A képviselőházban találkoztam Andreetti barátommal, aki akkor feltette a kérdést, hogy most már nyilatkozni kell. Nyilatkoztam, s megígértem, hogy a bicskei plébániára beadom pályázatomat. Igaz, hogy ezt sem tekintettem olyan komoly, szinte erkölcsi kötelezettséggel járó kijelentésnek. Andreetti rögtön megtelefonálta Bicskére. A bicskei egyháztanács [ve- 178 178 Vasadi Balogh György 1920-tól a körzet nemzetgyűlési képviselője volt. A kéziratban Vasady-Balogh alakban. 92 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
