Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Mózessy Gergely: Griger Miklós sóskúti plébános feljegyzéseinek keletkezése és utóélete
Mózessy Gergely GRIGER MIKLÓS SOSKUTI PLÉBÁNOS FELJEGYZÉSEINEK KELETKEZÉSE ÉS UTÓÉLETE Griger Miklós pályaképe Griger Miklós Körmöcbányán született 1880-ban, s 1903-ban lett a besztercebányai egyházmegye papja. Iskoláiról, állomáshelyeiről, s püspökével való összekülönbözéséről kézirata első oldalain pontosan és őszintén vall. A politikai természetű vita elmérgesedése nyomán 1910 decemberében a székesfehérvári egyházmegye papi állományába jelentkezett át. 1911-től Bakonysárkány adminisztrátora lett, majd 1912-ben megpályázta a megüresedő sóskúti plébániát. E plébánia kegyura a székesfehérvári székeskáptalan volt — az új plébános személyét tehát a testület választotta ki. Prohászka Ottokár megyés püspök nem titkolta a káptalan előtt, hogy Griger pályázatát vissza akarta tartani, mert alig volt múltja még az egyházmegyében. A káptalan azonban őt választotta.1 Meglehetősen mozgalmas években - 1912 őszétől 1931. december 31-ig - volt Sóskút plébánosa, amikor Bicskére ment át, melynek plébániáját 1938-ban bekövetkezett haláláig vezette. Közben 1920-1935 között, majd 1937-től haláláig parlamenti képviselő is volt. A kéziratot rejtő kötet Griger Miklós alább közölt feljegyzései a sóskúti plébánia historia domusában találhatóak. Ez a kéziratos kötet már önmagában, méreteiben is figyelemre méltó. 706 oldal terjedelmű, súlya - a beragasztott, betűzött dokumentumokkal és fényképekkel együtt - 7.1 kilogramm. A kötet egészének tartalmi-stílusbéli változásai sokat elmondanak a plébániai historia domus, mint hivatalos napló műfajának (ki)alakulásáról. A kötet kötésének gerincén a megkopott címke aranyozott felirata - Protocollum circularium 1842 - hűen tükrözi a megnyitás évét és eredeti szándékát. Az első oldalak (3-5.) kegyeletes emléket állítanak a köz1 Mózessy Gergely: Prohászka és a székesfehérvári székeskáptalan. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 12. évf. (2000) 1-4. sz. 223. 8 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
