Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)

Mózessy Gergely: Griger Miklós sóskúti plébános feljegyzéseinek keletkezése és utóélete

Griger Miklós sóskúti plébános feljegyzéseinek keletkezése és utóélete ség plébánosainak,2 ezt azonban (6—43.) már bemásolt dokumentumok követik. A plébánia hivatalos levelezését a biztosabb fennmaradás érdekében őrizte meg e formában Jankovits Károly plébános 1842-1857 között. Lelkesedése azonban idővel alábbhagyott, hivatali idejének utolsó 15 esztendejében már nem folytatta e gyakorlatot. Vélhetően nem látta értelmét, hiszen a levelezés legnagyobb részét kitevő egyházmegyei köriratok 1858-tól nyomtatásban is megjelentek. Utóda, az 1873-tól a plébániát vezető Czeizel Venantius 1876-tól használta is­mét e kötetet. O azonban iktatókönyvként — saját megfogalmazásában „ügyvi­teli naplóként” - tekintett rá: teljes levelezését rögzítette, de általában csak egy­soros terjedelemben, néha csak a levelezőpartnert megnevezve. A kötet 45-283. oldalai alapvetően e célt szolgálták, hiszen Kálmán Károly plébános (1891-1912) alapvetően folytatta elődje gyakorlatát. O azonban már néhány fontosabbnak tar­tott irat szövegét teljes terjedelmében be is másolta a kötetbe. Az ügyviteli jellegű adatfolyamba egy személyes hangvételű elbeszélése is beékelődött. A kétségkívül jó írói vénával rendelkező Kálmán Károly 1906. október 31-én számolt be arról a megrázkódtatásról, amit 1891-ben szenvedett el, amikor rablók kezébe került. A dolog felidézésének apropóját számára a történtek 15. évfordulója adta. Ezután (284-402.) következnek Griger Miklós feljegyzései, aki már egé­szen másként tekintett a kötetre. Számára ez nem ügyviteli segédkönyv volt, ha­nem plébániatörténet. Ezért Historia Parochiae Sóskút[ienesis] címmel látta el saját munkáját, s később is - visszatérően - historia domusként emlegette a kéziratot. A legelső lapokon található plébános-életrajzokat természetesen elődei is ki-ki­­egészítették, Griger azonban továbblépett: megkezdte a kötet díszítését is. Ne­ki tulajdoníthatjuk a Czeizel Venantiusra vonatkozó illusztrációk beragasztását a 44. és 283. oldalakra. Saját szövegeit is bőségesen alátámasztotta a kötetben elhelyezett fényképekkel, cikkekkel, nyomtatványokkal és különféle kordoku­mentumokkal (például inflálódó pénzekkel). Ezek elhelyezése azonban általá­ban utólagos: nem kötődnek feltétlenül szervesen az adott oldalak szöveghelyé­hez, tartalmuk gyakorta oldalakkal korábban felidézett eseményeket erősít meg. Sok historia domusban megfigyelhető, hogy a plébániát hivatalosan megláto­gató püspök láttamozza a kötetet. A sóskúti példány azonban Griger hivatali ide­je alatt ezen túlmenően is felvett egy „vendégkönyv-jelleget”. Gaál Gaszton, il­letve Ernszt Sándor aláírása egyedi látogatásuk emléke csak. 1931. május 25-én azonban József főherceg látogatott Sóskútra az első világháború hőseinek állított emlékmű felavatására. A falu életében hatalmas ünnepnek számító nap emléke­ként a kötetbe Griger számos aláírást szerzett az ott akkor megforduló notabi­­litásoktól, miközben - a beragasztott cikkeken és fényképeken túlmenően, szö­E részt 1952-ig vezették. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 9

Next

/
Thumbnails
Contents