Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)

Forrásközlés - Forradalom Sóskúton

I vagy sebesülhetett meg súlyosan. Otthon egy negyedóráig vártam, nem-e jön­nek [sic!] hívni valamelyik sebesülthez, kit golyó talált. Nem jöttek. Elmentem a postára, hogy Budapestről telefonice segélyt kérjek. Mikor a postára értem, már ott volt a védők közül nehány ember, ők is erősítést jöttek kérni Budapestről. Ott volt Cigányik Péter, Fűz György, a két Szabó57 és talán még egy. A többiek - ál­lítólag - megfutamodtak. Este csend volt. Hajói tudom, ezen a napon rabolták ki Barc[z]a Károly pusz­­tazámori kastélyát is. Hogy el ne felejtsem, a postán fentiek jelenlétében a Nemzeti Tanácsnak tele­fonáltam. Elmondtam, hogy a községben fosztogatnak, egymásra lövöldöznek, s kértem sürgősen karhatalmi segítséget. ígértek 60 embert, illetve azt, hogy a ha­dügyminiszterrel érintkezésbe lépnek és 60 embert küldetnek. Nov. 3. Vasárnap. Kummer Ferencnél aludtam. A reggeli szentmise előtt a templomnál várakozott reám a bíró idősebb fia, a derék Szabó János, és elmond­ta, hogy éjjel elhivatták magukhoz Chenkó Jánost, a haramiavezért, ki egyéb­ként - úgy hallottam - azt állítja magáról, hogy betyár volt, s az is marad. „Rózsa Sándor” vagyok, mondja állítólag magáról. Magához hívatták, mert megijedtek a fenyegetéseitől. Azt mondta ugyanis, hogy felgyújtja a házukat, megöli őket, ki­ereszti a borukat stb. Az asszonyok sírtak, siránkoztak, s azért jobbnak látták ki­békülni ezekkel a megtévelyedett emberekkel. Templomból hazajövet arról érte­sültem, hogy Kummer Imrénél is járt éjjel Chenkó János, s követelte tőle, hogy bocsánatot kérjen tőle, máskülönben végez vele. E délelőtt két lovaskatona jött Sóskútra, nemzeti szalagokkal felpántlikázva. Weidlingernek azt mondták, hogy a Nemzeti Tanács küldte őket Bpestről. Az egyik közülük pusztazámori volt. Én nem beszéltem velük. Délben hallottam, hogy a katonák nem adtak nekik hitelt, mert állítólag hol azt mondták, hogy a Nemzeti Tanács küldte őket, hol egy kenyérgyár. Mivel az ígért karhatalom Bpestről nem jött, jónak láttam intézkedni. Litá­nia előtt összehíttam az embereket a templom előtt, nehány a garázdálkodó ka­tonák közül is jelen volt, s a következőt mondottam: „Hazajöttetek. Míg távol voltatok, majd minden vasárnap imádkoztunk értetek, egy Miatyánkot a harco­ló katonákért, egyet a fogságba esettekért, egyet az elhaltakért, egyet a békéért. Úgy gondoltuk, hogy virággal várunk titeket, s precesszióval58 megyünk elébe­­tek. De nem így történt. Hazajöttetek egy vesztett háború után, tépetten, rongyo­san, éhesen... Helyet engedtetek rossz gondolatoknak, s olyasmit tettetek (rablás - de hát szelíden kellett beszélni), ami nem válik dicséretekre. Ne tépjétek most Griger Miklós 57 Kéziratban kis sz-szel, de a védők korábbi felsorolása alapján feltételezhető, hogy a szabó itt nem foglalkozás-megjelölés, hanem családnév. 58 Értsd: körmenettel, díszmenettel. 46 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.

Next

/
Thumbnails
Contents