Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)

Forrásközlés - Forradalom Sóskúton

Historia Parochiae le a homlokotokról a babért, melyet a háború keserves szenvedései fontak feje­tekre! Ne fosztogassatok! Ha nem lesz ennivaló a községben, majd az uradalom­tól magam kérek számotokra ennivalót. Mi örömmel vártunk titeket, s íme: most félnünk kell tőletek. Inkább védjétek községünket! Lehet, hogy idegen hordák törnek községünkre, amint olvastam, hogy Zsámbék községet egy 150 főből ál­ló, s géppuskával ellátott banda támadta meg... Azonfelül lehetséges, hogy a sok katonaság, mely most Pestre özönlik, ha nem lesz ott ennivalója, csoportokban a vidékre rándul rabolni! Azért ne bántsatok minket legalább ti, hanem védjetek! Valamennyi egyért, egy mindannyiért! Ez legyen a jelszó e rémes napokban! Itt, e templom alatt, hol meg lettetek keresztelve, s először járultatok az Oltáriszent­­séghez, kérlek benneteket, becsüljétek meg magatokat!” stb. A katonák között volt a hírhedt Dombos Viktor, bátyja, a szintén garázdálko­dó Novoszadi,59 a civilek között Perkovics kereskedő, Hévey és Major tanítónők, a kántor, Rehus Ferenc,60 több gazda, stb, sok asszony, kik a templomból jöttek ki a beszédet meghallgatni. A beszéd után Perkovics kereskedő megköszönte, hogy végre akad egy ember, aki a megvadult tömegnek lelkére beszél. Jegyző, segéd­jegyző nem volt itthon, a szegény Weil orvos is, kinek ablakait betörték, eluta­zott. Azt hittem, hogy hatottam a katonákra, pedig... Délután Szabó bíró 3 hordó bort adott a katonáknak, meg akarván őket en­gesztelni azért, hogy fiai rájuk lőttek. Patznál fogyasztották el a bort. Volt dí­­nom-dánom, zaj, lárma a faluban, mindegy, ezt nem szeretem, de mégis jobb a rablásnál. Pedig ez is bekövetkezett. Délután 5 óra tájban hallom a káptalan Láng ne­vű cselédjétől, hogy a falu népe elviszi a birkákat, s több százat már el is vittek. Férfiak, gyermekek, nők, mind azt mondják, hogy ez már az övéké, s hogy az in­téző, aki szintén megszökött, azt mondta a gazdáknak, hogy ha vlmit el akarnak vinni, hát adják oda. Kummeréknél aludtam. Ott is hallottam, hogy némely gazda 5 birkát is vitt. Istenem, de fájt a szívem!!! Hát ilyenek a híveim! Ügy éreztem magam, mint egy gazda, mikor búzatábláját jég veri el. Még valamit. A beszéd után elmentem a postára és ismét kértem segítséget. Féltem ugyanis, hogy naponként több és több ember jön haza a harctérről, s mivel mindig nem lesz ennivalójuk, baj lehet. A hadügyminisztériumból valami Hau­­szinger százados61 azt mondta, hogy 4 megbízható katonát sem tud küldeni. El­mondtam azoknak, kik ott voltak, a telefonos kisasszonynak], Majer óvónőnek. 59 A név mellett későbbi bejegyzés: „Azóta igen derék ember lett! 931. XII/30. Griger”. 60 Későbbi betoldás. 61 Vélhetően Hauszinger Ferencről van szó. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 47

Next

/
Thumbnails
Contents