Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 10. Hajós József recenziója Griger Miklós könyvéről (1931)
9.-10. puha, meleg ágyat vetettek, a hitvesek ölelésre tárták karjukat, az arák mirtuszkoszorút fontak, s mindnyájan imádkoztunk értetek... Ám ott maradtatok. Kárpáti fenyők tövén, orosz mocsarakban, doberdói sziklák között, szibériai fogolytáborok temetőiben alusszátok örök álmaitokat... Isten nyugosztaljon benneteket, aludjatok békében, s legyen könnyű nektek az idegen föld! Szívünkben emlékezetetekre meggyújtjuk a hűség öröklámpáját; sírotokra szeretetünk palástját borítjuk, hogy annak melege óvja meg szíveiteket a reá hullott rögök hideg ölelésétől, síri emléketekre tiszteletünk és hálánk koszorúját függesztjük, hogy az a késő utókornak is hirdesse kegyeletünk mélységét. Véretek nem hiába folyt... Példátok élni s tanítani fog... Hősök akarunk lenni, mint ti voltatok, hű gyermekei Istenünknek, hazánknak, mindhalálig, a viszontlátásig! 10. Hajós József recenziója Griger Miklós könyvéről, 1931. december 12. (Székesfehérvári Napló, IV. évf. 21. sz. (1931. december 12.) 2-3.; SzfvPL - VII.106. - Historia Domus, 1842-1962, 396.) Krisztus helyett követségben címen most adta ki a Szent István Társulat Griger Miklós apátplébános könyvét, amelyet tizenöt évvel ezelőtt írt, mikor még nem volt országgyűlési képviselő. E könyvet nem lepte el a politikai élet zsibvásár-pora. Szerző a papi hivatás fenségét ismerteti. Papoknak és papnövendékeknek írta, de a világiak is épüléssel és sok lelki élvezettel olvashatják. Mélységes gondolatait sokszor ódái szárnyalással, máskor meg frappáns hasonlatokkal fejezi ki. Megkapó idézettel illusztrálja, hogy mi a jó pap a társadalomban és hívei előtt. A montanai indián-főnök így jellemezte a papot: „Egy hegy van vidékünkön, mely magasabb valamennyinél. Ismerjük mindnyájan, ismerték már elődeink. Gyermekkorunkban sokfelé elkalandoztunk, de a hegy mindig megnyitotta a hazafelé vezető utat. Férfikorunkban bátran űztük a bölényt, míg a hegyet és hűséges útmutatónkat láttuk. Később a sioux-indiánokkal s a fehér emberrel viaskodtunk; hegyen-völgyön követtük az ellenséget, de amíg a hegy nem veszett el szemünk elől, biztosak voltunk, hogy hazatalálunk. Láttára már a messze távolban örömtől dobogott szívünk, mert tűzhelyünket tövében tudtuk. Télen a földet hó borította, valamennyi hegy fehér köpenyt öltött, de a mi hegyünket magasságáról megismertük. Időnkint fekete felhők tornyosultak fölötte, villámok koszorúzták, égzengés rengette, de a vihar elült és a hegy erősen állt. E hegy: a fekete kabát, a pap. Szíve szilárd, mint a szikla, nem változik — csak az igazság szavait intézi hozzánk. Dolgainkban mindig biztosak vagyunk, míg tőle kérünk FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 213
