Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 10. Hajós József recenziója Griger Miklós könyvéről (1931)
Függelék tanácsot. Élete nyarán oktatott minket, s most is, hogy számos tél megfehérítette haját, s arcán az élet vihara barázdákat szántott, lelki vezérünket ismerjük fel benne. O a hegy, mely Istenhez vezet bennünket.” Részletes ismertetés helyett idézzük a szerző néhány remek mondatát, melyhez sok hasonló ékesíti a könyvet: „A pap az, ki a pislogó lámpabelet éleszti, a letört nádszálat felegyenesíti, a bűnterhelt szívre a kegyelem és engesztelődés harmatát, Jézus vérét permetezi.” „A halállal tusakodó Üdvözítő erősítésére angyalt küldött az Atya, a haldokló bűnösnek ágya mellett a pap személyében Krisztus áll.” „Atya! Ez a papnak valamennyi címe között a legmagasztosabb, s legkifejezőbb. Sokféle címet és nevet adhat neki a világ, a fejedelem, sokféle fokozattal tüntethetik ki tudós iskolák és egyetemek, sokféle méltósággal ruházhatja fel az egyházi hatóság - de semmiféle címnek, rangnak és méltóságnak nincsen oly mély értelme s magasztos jelentősége, mint az atyai címnek és méltóságnak.” Szerző az emberi lélek értékét így ismerteti: „Szienai Szent Katalinnak az Úr megmutatott egy lelket, s midőn az ragyogó szépségének láttára elragadtatásba esett, így szólt hozzá: »Mit gondolsz most az emberi lélekről? Ugye belátod már, hogy ily szépséges lényért érdemes volt a földre jönnöm s meghalnom?«” „Testvér, a bányamérnök becsüli az aranyércet tartalmazó kvarcnak értékét, ha felülete érdes is, mert tudja, hogy az igénytelen burok kincset takar. Te is tiszteld a lelket, ha kevésbé vonzó hüvelyben is rejlik. Emeld fel s tisztítsd meg a porba hullott evangéliumi drachmát, a lelket, e végtelenül szép és értékes kincset.” „A tudós másokat is iparkodik a tudománynak megnyerni, a művész másokban is iparkodik a művészet iránt érdeklődést kelteni, a politikus másokat is törekszik eszméinek megnyerni, még a gonosztevő is társakat keres. Csak természetes tehát, hogy aki Istent szereti, azt kívánja, hogy mások is szeressék, hogy mindenki szeresse.” „Ama karinthiai plébános is megható tanújelét adta a lelkek iránti alázatos szeretetének, ki bár maga is súlyos beteg volt, viharos éjjel hordágyon vitette magát a spittali hegyekben lakó hívéhez, hogy a haldoklók szentségével ellássa, s e krisztusi szívesség tanúsítása után haldokló híve mellett lehelte ki lelkét.” A szerző igen bölcsen megemlíti azt is, hogy „az eredményes lelki vezetésnek fő feltétele nem a tudomány és ékesszólás, hanem az életszentség.” „Márványszép, de márványhideg beszédek, melyek gyönyörködtetnek, de meg nem hatnak, legalább [is] nem annyira, hogy térdre kényszerítenék az embert.” A fényes elme elkápráztat, a szívjóság azonban vonz, s egy uncia szeretet - mint Bellarmin megjegyzi - többet ér száz teherkocsira való érvnél. Szent Ambrus jóságával s nem tudományával nyerte meg Ágostont a jó Istennek. Szalézi Szent Ferenc tudós kortársai pedig megvallották, hogy meggyőzni ők tudnak, de megtéríteni valakit csak Szent Ferenc jósága képes.” 214 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
