Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 9. Griger Miklós beszéde a sóskúti hősi emlékmű avatásán (1931)
Függelék mindenféle elismerést és megtiszteltetést ígértetek neki, fogadkoztatok, hogy a rokkant hősöket, kik vérük bíborával festették meg a harctereket, tejben-vajban fürösztitek... S most? Sokan, akik a háborúban elsők voltak, a békében az utolsók; volt katonák, legyen bár akármilyen érdemük, akármennyi fényes vitézségi érmük: a kenyérért, a családért való küzdelemben akárhányszor csak mellőzéssel, közönnyel, lekicsinyléssel találkoznak, s mezítláb járják az élet göröngyös utait; hősök, akik egészségüket s vérüket adták a hazának, az országnak terített asztalán, ahol a bujkálok s hadigazdagok dúsan lakmároznak, még száraz kenyeret sem találnak, s szinte irigykedve gondolnak ama bajtársaikra, kiket az ellenséges golyó oly hamar elküldött a másvilágra, míg nekik kínos enyészet és lassú pusztulás jut osztályrészül... Tiszteljétek a népet! A gazdag és tanult ne vesse meg, ne nézze le a nép szegény és egyszerű gyermekét! Az előkelő körök ne feledkezzenek meg arról, hogy a háború csákánya a középosztály és az alsó, sőt legalsóbb néprétegekben az erőnek, hősiességnek, hűségnek, lelkiismeretességnek aranyereit tárta fel, hogy a hazát a nép verejtéke tartja fenn, és hogy a millióknak, a szegényeknek, kicsinyeknek, kisembereknek, földműveseknek, kisiparosoknak, földmunkásoknak, ipari munkásoknak véráldozata nélkül a nagy, integer Magyarország alig remélhető. Ez utolsó akarata elesett hőseinknek, ez vérükkel írt testamentumuk. Aki magyar, akiben szív és lélek van: tiszteletben tartja.216 Most pedig Isten veletek, drága, jó híveim, tótajkú, de magyarszívű sóskúti hősök, a hősiesség borostyánkoszorúzottjai, a honszerelem vértanúi! Szerettünk titeket és visszavártunk... Volt köztetek, aki teleaggathatta volna lelkét az érte aggódó szívek sokaságával, mintegy karácsonyfát a gyertyácskákkal; volt olyan is, akiért csak egy, egyetlen egy szív vérzett, talán egy özvegy édesanyáé vagy egy kisleányé... De azért mindnyájan ide vágyódtatok, Sóskútra, ide címeztétek a rózsaszínű tábori lapokat, melyeknek mindegyikén ama megható szavakat olvasgattam: „Isten veletek és velem!”... Itt járt minden gondolatotok, dúló csaták után itt akartatok megpihenni... Reméltétek, hogy úgy marsoltok217 haza, mint ahogy elindultatok innen, dalolva, énekelve, virágosán, bokrétásan; reméltetek, hogy hazajöttök, harangzúgás veri fel a fáradt csendet, megzendülnek az utcák, összecsendülnek a tenyerek, s fáradt lábaitok megállanak - nem emlékmű, nem márványszobor, hanem egy kis nádfedeles ház előtt, melynek kitáruló ajtaján elibétek csoszog a ráncos képű, vén szülő, felétek repül a boldog asszony, az ujjongó gyermekhad. S mi is vártunk titeket. Az apák diadalról álmodoztak, az anyák 216 Griger később, 1937-ben a nemzetgyűlésben is felszólalt az egykori frontharcosok támogatásáért. Ld. Függelék 13.. 217 Értsd: masíroztok. 212 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
