Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 9. Griger Miklós beszéde a sóskúti hősi emlékmű avatásán (1931)
Függelék S azért, ti fájdalmas anyák, bús naimi özvegyek,212 édesatyátokat hasztalan hívogató árvák: ne boruljatok el s ne essetek kétségbe! Gyászoljatok úgy, ahogy hősök anyáihoz, hitveseihez, gyermekeihez illik; mert ők hősök voltak a szó igaz értelmében: meghaltak mint férfiak, keresztények és szentek, ragyogó szemmel, eszményi kötelességekért; távozásukkal űrt hagytak maguk után, de egy mennyországra való fényt is gyújtottak maguk körül. S azért, bár meghaltak, mégis élnek, itt a földön minden nemes szív csodálatában, a haza minden fiának hálás emlékezetében, s a lelkek, az örök béke hazájában, hol az írás szavai szerint „letörül az Isten minden könnyhullatást szemükről és halál többé nem leszen, sem bánat, sem fájdalom, sem jajgatás nem lesz többé,”213 hol nincs háború, ágyúdörgés, hol az angyali karok éneklik a béke örök himnuszát, s hol ama megdicsőültekkel, a vértanúkkal együtt, kik a Fölségesért s az igazságért haltak meg, koronájukat s pálmájukat a vértanúk királyának, Krisztusnak lábaihoz helyezik. Haláluk megnyitotta a földi haza védelmében elesett hősöknek az égi haza kapuját, s azért mienk a vigasz, hogy hőseink az ég magas ablakaiból reánk tekintenek, s várják a boldog viszontlátást. Ma azonban úgy érzem, hogy elesett hőseink kimenőt kaptak a másvilágból, s itt vannak valamennyien láthatatlanul közöttünk; elhozták sápadt, komor homlokukon a piros sebet, melyet a halál csókolt rájuk; itt állnak tépett mundérukban, kopott bakancsaikban, és lelkűkből, mely előtt hódolva hajlik meg minden zászló és dobban meg minden szív, némán tör elő a programba fel nem vett szózatunk: utolsó akaratuk, végső óhajuk, vérükkel írott testamentumuk. Szól pedig imigyen: Vegyétek komolyan a kötelességteljesítést! Tanuljatok tőlünk, kik elszakadtunk ifjúságtól, szeretettől, boldogságtól és marokszámra, nyalábszámra adtunk életet, vért és így tanúskodtunk a kemény, szigorú, felséges, szent kötelességteljesítés mellett. Ama dicsőséges öntudat, mely a termofilei kőre véste azt, hogy: „vándor, ha Spártába kerülsz, vidd hírül, hogy elesve láttál minket a törvény hódolatában”214 - ami elnémult ajkainkról ismét világgá szállt, mint harangszó zúg, cseng és tanít - mire? - a mindhalálig való kötelességteljesítésre. Szeressétek a hazát! Bennünk a haza mint felsőbb érték s parancsoló hatalom nyilatkozott meg, melynek hódolni dicsőség, s melyért meghalni nem sok. Mi vért s életet adtunk a hazáért, mert életünk az ő élete, vérünk az ő vére. Mi meghaltunk a hazáért, ti éljetek érte! Dolgozzatok, munkálkodjatok üdvén, javán és feltámasztásán! Szeressétek egymást! Ébredjetek tudatára a nagy közösségnek és testvéri212 Lk 7,11-17. 213 Jel 21,4. 214 Utalás Leonidász spártai király és 300 harcosa emlékművére a thermopülai szorosban. 210 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
