Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 8. Griger Miklós beszéde a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló törvényjavaslat képviselőházi vitáján (1931)
Függelék — Zaj — Elnök csenget— Jánossy Gábor: Jönnifog, mert jönnie kell! — Propper Sándor: Nincs összeférhet[et]lense'g a zsűri szerint! - Folytonos zaj— Elnök: Kérem a képviselő urakat, engedjék a szónokot is beszélni!) Mert amíg fennáll annak a lehetősége, hogy egyes törvényhozók inkább a nagyvállalatokat képviselik, mint a választókat és az ország érdekét, amíg egyes vállalatokban azért biztosítanak zsíros igazgatósági tisztségeket közéleti férfiaknak, politikusoknak - hogy adott esetben, szükség esetén, a közérdek nevében fellépő közhatalomnak, szigorúságát megszelídítsék -, addig a közérdek mindig ki lesz szolgáltatva néhány gazdasági nagyhatalmasságnak, és addig a legjobb kartelltörvény is csak papíros-törvény marad. Ha ezek az előfeltételek nincsenek meg, ha a kormány és a parlament nem független a nagybankoktól, a nagyvállalatoktól, a kartellektől, akkor nem lehet a kormány őre a közerkölcsöknek, a közjónak és a közrendnek, márpedig a javaslat indokolása azt mondja, hogy ez a javaslat is ezt a három célt szolgálja. Mivel én azt tapasztalom, hogy a kormány főleg a közrend fenntartását ambicionálja, szíves figyelmébe ajánlom azt a tényt, és - ezzel be is fejezem felszólalásomat - (Halljuk! Halljuk!), hogy semmi sem fenyegeti a közrendet, a szociális békét és a társadalmi rendet annyira, mint a kizsákmányolás (Meskó Zoltán: Ügy van!), a jelen esetben tehát a kartellek árdrágító politikája, a milliók kiuzsorázása. Kleinwächter a kartellektől jobb szociális viszonyokat remélt, azzal argumentálva, hogy a szociális bajok forrása nem annyira a magántulajdon rendszerében, mint inkább a gazdasági élet szervezetlenségében rejlik, és éppen ezért a viszonyok javulása nem annyira a tulajdonközösségtől, mint inkább a termelés és a fogyasztás arányosításától várható. Nos, t. Ház, a kartellek megerősödtek, de a szociális béke nem erősödött meg, sőt a dologtalan tőke hízik a munkások verejtékén, kevesen elrabolják milliók keresményét; az éhség gyomorkorgást idéz elő, és ha száz- meg százezer gyomor korog, mennydörgés lehet belőle; az elkeseredés olyan, mint a puskapor, amely apró, piciny szemekben pereg lefelé a társadalom mélységeibe, ott gyülemlik föl rakásra, és ha szikra éri, felrobbant mindent: ártót és ártatlant. Hegedűs Lóránt volt miniszter207 egyik cikkében elítélőleg nyilatkozott ama kormánypárti képviselőről, aki egy Nagyatádi-ünnepélyen azt mondotta, hogy: „Kettő ellen küzdünk: a bolsevizmus és a nagytőke ellen.” Hegedűs Lóránt tiltakozott az ellen, hogy a kettőt valaki egyforma ellenségnek tekintse. Nos, én annak a kormánypárti képviselőnek kezet nyújtok... (Meskó Zoltán: Köszönöm! — Egy hangjobbfelől: Hiszen nem te voltál!) — íme, vannak esetek, amikor megvan a testvériség... (Meskó Zoltán: Unokatestvérek vagyunk! — Derültség jobbfelől — Zaj 207 Hegedűs Lóránt (1872, Pest - 1943, Budapest) gazdasági szakíró, akadémikus. 1920 decemberétől - 1921 szeptemberéig pénzügyminiszter. 206 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
