Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 6. Griger Miklós beszéde a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom alapkőletételekor (1929)
Griger Miklós beszéde a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom alapkőletételekor, 1929. november 17. (Székesfehérvári Napló, II. évf. 263. sz. (1929. november 19.) 1-3.; megjelent önálló füzetben is 1929-ben a Vörösmarty Nyomda kiadásában. Mindkét változatban beragasztva SzfvPL - VII.106. — Historia Domus, 1842-1962, 374-375, ill. 397.) Kedves Testvéreim! A katolikus egyház mindig örvendetes eseménynek tekinti, ha az Úr imádására szánt hajlékok száma újjal szaporodik. Ám ilyen esemény rendszerint csak az érdekelt városnak, községnek és híveknek örömünnepe. Ma azonban nemcsak Székesfehérvár ünnepel, hanem a magyar katolicizmus, az egész ország. Alba-Regia harangjainak zúgását ma nem fogja el a városhatár: túlzengenek rajta egész Magyarországra. — S méltán. Mert az, akinek emlékét egy új templommal megörökíteni kívánjuk: nagy ember volt, ki a végtelenbe nézett, s örökkévalóságokra tört, kinek lelke a csillagok között járt, keze pedig gyermekkönnyet törült; csodaember volt, kiben az Ur keze remekelt; a szellemi és erkölcsi világban hegyként kiemelkedő ember volt, akin az Isten gondolatainak napsugara pihent; az emberiség ragyogó szemefénye volt, kiben soha nem képzelt mélységek nyíltak, s ki szédítő magaslatokba szállt; az emberiség áldása volt, ki embertársai erkölcsi világának lenyomott színvonalát emelte; napbaöltözött132 ember volt, kit Isten homlokon kijelölt a kiválasztottság fényes jelével; Istenhez közelálló, Isten szíve szerint való, Istent szemlélő, Istennel töltekező, szent ember volt, aki az örök eszmék világosságában töltötte élete minden napját és óráját; jó ember, a dolgozó szegénység, a ködmönökben, szűrökben és munkászubbonyokban kü[s]zködő nép barátja volt; szíve csordultig tele volt könyörületességgel; azokkal érzett, akik az emberi javakból s jogokból keveset bírnak; amikor fel-felsikoltott benne az evangélium szava a szívtelen gazdagról és a nyomorult Lázárról, habozás nélkül a Lázár mellé állt; annak akarta a kenyeret odaadni, akit az isteni jog szerint megillet, s akit attól csak az emberi jog fosztott meg; azt a jogrendet hirdette, melyet Krisztus hozott, midőn hangoztatta, hogy minden ember testvér, s mindenkinek egyenlő joga van a boldoguláshoz s a boldogulás eszközeihez. Az, akinek emlékére e templomot építjük: lángelme, fejedelmi lángész volt; nem prometheusi tűz, mely a világot meghódítja, de az embereket boldogtalanítja, nem a Nietschék és Voltaire-ek pokoli tüze, mely perzsel és pusztít; ama tűz 6. 132 Gárdonyi Gézától kölcsönzött kifejezés. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
