Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 5. Griger Miklós beszéde az adonyi Zichy-centenáriumon (1929)
">SX Függelék vésbé érdeklik, s asztalán mi vagyunk a csemege. Szavaival vág, mint a kés; tép, mint a fogó; szúr, mint a tű; és éget, mint a parázs... A felekezeti béke nagyobb dicsőségére. Hol Rómát rajzolta fel mumusnak, idegen, ellenséges hatalomnak a magyar horizonton, olyan módon aposztrofálva a pápát, mely Európában - beleértve a túlnyomóan protestáns országokat is - példa nélkül való; hol a jezsuita rendet és szellemet gyalázza; hol verebeknek nevez minket a sasokkal szemben; hol református numerus clausust követel a közhivatalokban; hol meg a gyűlölet paroxismusában120 olyan kijelentésekre is ragadtatja magát, hogy nem tart minket sem keresztényeknek, sem magyaroknak. Nos, kedves Testvéreim, e támadásokra mi ellentámadással nem felelünk, hanem csak védekezünk, mert ha ezt sem tennők: gyáva, hitvány és rohadt tagjai volnánk egyházunknak. Vajon a nemzet leikétől idegen tényező-e a római pápa? Prohászka szavaival felelek: „A pápaság az egész világé. Mindenütt otthon van s így nemzeti, de sehol sincs otthon úgy, hogy alattvaló legyen — s így nemzetközi. Nemzeti, mint az édes anyaföld, melyből boldogulásunk feltételeit szívjuk; nemzetközi, mint a napvilág, mely a hazai földet melengeti, hogy meg ne fagyjon, hanem gyümölcsöt hozzon.”121 Ilyen értelemben a pápa minden egyes nemzeté s ugyanakkor az egész nemzetiségé. Ám mivel nem kívánom, hogy Baltazár úr - végre kimondom nevét - egy katolikus egyházfejedelem tekintélyét - még ha az Prohászka is - elismerje, figyelmébe ajánlom a protestáns Bismarcknak nyilatkozatát, melyet 1887. április 21-én a porosz képviselőházban tett: „Wenn ich Katholik were, glaube ich nicht, dass ich die Institution des Papsttums als eine ausländische betrachten würde; und von meinem paritaetischen Standpunkt aus, den ich als Vertreter der Regierung einnehmen muss gebe ich dass zu, dass das Papsttum eine nicht blose auslaendische, eine nicht bloss weit allgemeine, sondern, weil sie eine weltallgemeine auch eine deutsche Institution für die deutschen Katholiken ist”.122 Tehát a protestáns Bismarck is, aki pedig volt olyan jó protestáns, amilyen jó protestáns Baltazár, és aki volt olyan jó német, mint amilyen jó magyar Baltazár, még Bismarck is elismerte, hogy a pápa nem idegen Németországban, hanem ép[p] oly nemzeti, mint a német katolicizmus. A jezsuita szellem ellen intézett kirohanásokra pedig csak az a válaszom, hogy a kalksburgi jezsuita kollégiumban ezzel a szellemmel töltekezett ifjúkorában a ma élő magyarok legnagyobbika, Apponyi Albert gróf, ki ezt a szellemet soha 120 Értsd: kirohanásában. 121 Prohászka Ottokár: Egyház és pápa. In: ÖM 12,93. 122 Ha katolikus lennék, nem hiszem, hogy a pápaságot külföldi intézménynek tartanám. Paritásos szempontból, amelyet a kormány képviselőjeként fel kell vennem, elismerem, hogy a pápaság nem csupán külföldi, nemcsak általános, hanem mert egyetemes intézmény, német intézmény is a német katolikusok számára. - német. 166 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
