Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 5. Griger Miklós beszéde az adonyi Zichy-centenáriumon (1929)
5. meg nem tagadta, férfias jellem, hazafias áldozatkészség s nemzeti érzés dolgában mintaképe minden magyarnak, s dísze, büszkesége az egész nemzetnek, aki ha Európa legelőkelőbb fórumain megjelenik, fényt áraszt az egész országra - szöges ellentétben a jezsuita szellem legnagyobb ellenlábasával, aki legutóbb - saját bevallása szerint - Speyerben egy nagy protestáns összejövetelen sem magának, sem felekezetének dicsőséget nem aratott. Végül, ami ama legújabb vádat, hogy „a magyar haza előnyeinek tárháza még nincs két szárnyra nyitva”,123 s ama követelést, hogy legalább a szellemi foglalkozások ágazatában, a kinevezéseknél nyerje meg a kálvinista egyház a maga számarányát - nos, ami ezt a követelést illeti, az a válaszom, hogy teljesítése ellen kifogást nem emelünk, s akadályt nem gördítünk. Nem tartjuk ugyan ideális állapotnak, ha a derékség, érdem, hivatottság, rátermettség mellékes tekintetté válik a felekezeti érzékenység szempontjai mellett, ám - mivel Debrecenben azt hiszik, hogy a közélet és közkormányzat terén ők vannak hátraszorítva - a felekezeti béke érdekében nem kívánjuk elgáncsolni a Baltazár által követelt református numerus clausust. Annál kevésbé, mert viszont a katolikusoknak nagy része arról van meggyőződve, hogy a vezető pozíciókban ők fogynak és ők ritkulnak. Kedves Testvéreim, védekezünk a támadások ellen, de ebből ne következtesse senki azt, hogy féltjük tőlük egyházunkat. Nem! A római birodalom, mely a Rajna partjától az Eufrát[esz]ig terjedt, minden hatalmi eszközével nem volt képes az Egyházat legyűrni; az első évszázadok tévtanai vihar módjára zúgtak el az Egyház felett, fájáról a korhadt ágakat le is tépték, de gyökerét meg nem ingathatták, terebélyesedését meg nem akadályozhatták; a népvándorlás hullámai, az iszlám áradata is megtört Péter szikláján; és így folytathatnám a nyugati egyházszakadáson és a francia forradalmon keresztül napjainkig. Félthetjük-e tehát egyházunkat Baltazár úrtól? Nos, ő csak annyira tudja megingatni az egyház felséges épületét, mint azok a vásott kölykök, akik a kölni dóm alapköveit, szikla falait és márványoszlopait bicskájukkal megkarcolják. Avagy azt gondolja Baltazár, hogy a magyar katolicizmus tömegeit elidegeníteni képes a katolikus egyháztól? Ha azt hiszi, téved. Midőn Nagy Sándornak édesanyját egyről-másról vádolták, nemes lelke haragra lobbant és azt felelte: „Mit akartok, anyám ellen akartok felingerelni? Anyámat akarjátok velem meggyűlöltetni? Nos, anyámnak egy könnye többet nyom ezer vádatoknál!”124 Baltazár sem ér célt vádaskodásaival, illetve éppen ellenkezőjét éri el annak, amit kíván. Szent meggyőződésem, hogy Baltazár többet tett a katolikus öntudat és önérzet felébresztésére, mint az összes katolikus napok és nagygyűlések egyenként és 123 Baltazár Dezső 1929. augusztus 25-én, a Miskolcon tartott országos presbiteri értekezleten felsorolt sérelmeire utalás. Vo. Pesti Hírlap, LI. évf. 192. sz. (1929. augusztus 27.) 9. 124 Idézi: Nogáll János: Keresztény vezércikkek. Pest, 1863. 92. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 167
