Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)

Függelék - 5. Griger Miklós beszéde az adonyi Zichy-centenáriumon (1929)

olyan iránytűvel bír, mely soha el nem hajlik, s olyan kalauzzal, aki soha nem téved, - kiadta a jelszót: gyerünk a néphez! s ama felséges s felejthetetlen kijelentésével s felkiáltásával: „Hát én nem vagyok nép? Oly nép vagyok, mint bárki más!”117 - felolvadt a népben, összeforrt a néppel, azonosította magát a néppel, s a néppel s a népért megalapította a népnek pártját, a néppártot, melyről esztendők múltán joggal állíthatta, hogy mind az Egyháznak, mind a hazának - s ebben kivált a kisembereknek - sok jót szerzett, s tőlük még több rosszat elhárított.

S kedves Testvéreim, mivel Zichy Nándor tudta, hogy a politikai szabadság csak félszabadság, hogy az erősnek korlátlan szabadsága nem más, mint a gyengének az elnyomatása: a keresztény demokrácia mellett életprogramjává tette a keresztény szociálpolitikát.

És csodálatos! Mert ő és pártja kisemberek védelmét tűzte ki a magyar államférfiak legelső feladatául, és ezt tette a katolikus népmozgalmak egyik sarkpontjává, a gyanúsítások és rágalmak özöne zúdult reá és pártjára, annyira, hogy hűséges fegyvertársának, Eszterházy Miklós Móric grófnak, a több ezer holdas nagybirtokosnak és magyar mágnásnak a főrendiházban kellett védekeznie és tiltakoznia a szocializmus vádja ellen. „Nem vagyunk mi szocialisták - így szól, - ha követeljük, hogy a munkaadó és a munkás közti viszony szabályoztassék; vagy talán szociálisták vagyunk azért, mert kívánjuk, hogy a földmunkásnak mindennapi kenyere betegség és baleset esetére is biztosíttassék?”118 Ám Zichy Nándort, társait és pártját ilyen vádakkal megfélemlíteni, útjukból eltántorítani nem lehetett, mert ezt az utat jelölte ki nekik az Egyház feje, XIII. Leó, a nagy szociális pápa. Amikor a múlt század derekán a polgári társadalom dermedten nézte a gyárak fojtott levegőjében meghervadt fejeken a frígiai sapkát s a szocializmusnak a forradalom torlaszain feltűnt vörös lobogóját: az apostoli szék magaslatából felismerte az időkjeiét és a Rerum, novarum enciklikával rávilágított a gyógyulás, a keresztény szociálpolitika útjára.

Kedves Testvéreim! Apostoli hitvédelem, egyházszeretet, hazaszeretet, erkölcsi megújhodás, népszeretet: ezek voltak Zichy Nándor vezércsillagai. S ha nemcsak a katolikus nép, hanem az értelmiség is Zichy Nándor mellé állt volna, ha nemcsak néhány mágnás, hanem az összes főurak Zichy táborához csatlakoztak volna, s ha az állam nem csendőröket állított volna Zichy Nándor mögé, hanem politikai és társadalmi elveit elfogadta volna - sok minden másképp történt volna, sok minden másként volna, mert a magyar összeomlás nem a hadüzenet napján kezdődött, hanem akkor, amikor az államhatalom leghűbb szövetséges társát - az Egyházat - megtámadta és erőtlenné tette. Kilúgozták a nép leikéből az ős tradíciókat, a krisztusi elveket; s így, amikor sorsdöntő mérkőzésre került a sor,

117 Idézi BONITZ 1912: 281.

118 Idézi BONITZ 1912: 317-318.

FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.