Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 5. Griger Miklós beszéde az adonyi Zichy-centenáriumon (1929)
5. Kedves Testvéreim! Zichy Nándor gróf keresztes lovagja volt a katolikus egyháznak, gárdistája az Egyház fejének, mártírja a hazának és védelmezője atyja a népnek. „Tribunus plebis”114 volt a szó igaz és nemes értelmében. Maga élőt látta a népet, ezt a pompás, felséges, de ezer sebtől vérző óriásalakot, melyben az ország lelke s ereje rejlik, s hallotta annak jaj szavát: „Quid feci tibi?115 Mit vétettem ellened, tudomány és művészet? Miért rombolod te lelkemben az Urnák oltárát - ahelyett, hogy őriznéd, miért nyújtasz nekem kenyér helyett követ, bor helyett epét? Mit vétettem ellenetek, sajtó és pártok? Jóbarát köntösében lépitek át otthonom küszöbét s kiraboltok: a hitet kitépitek szívemből, s kételyt hagytok ott, a lelkem nyugalmát feldúljátok, s a nyugtalanság sárkányfogait vetitek el benne. És te állam, mit vétettem neked? Miért vagyok mostohagyermeked, miért zársz ki jogból, szabadságból és kultúrából, miért nem terjeszted ki felettem hatalmas védőkarodat?” Zichy Nándor gróf hallotta a nép szívet tépő panaszát, s nem maradt hideg szfinx lelki-, testi nyomorával szemben, hanem megszánta és segítségére sietett. S vajon mi sarkalta erre? Hite, mely azt mondotta neki, hogy testvérek, az apostol szerint „egy test vagyunk mindnyájan, kik az egy kenyérben részesülünk.”116 Felebaráti szeretete, emberi szolidaritása, mely tiltakozott az ellen, hogy embertársai, érdemes, munkás emberek rabjai legyenek másoknak vagy az államnak, ember mivoltuk megkárosításával. Az a tudat, hogy Ura és Istene, az Ür Jézus Krisztus is szerette a népet - mint az evangélium mondja -, megszánta a sereget és elismerte a népfogalom fenségét, „Popule meus, Quid feci tibi?” „En népem, mit tettem neked, mit vétettem ellened?” - hangzik panaszos jajkiáltása. Nem az fájt neki, hogyjúdás elárulta, Péter megtagadta, Pilátus jobb meggyőződése és lelkiismerete ellenére elítélte, hogy a tudósok kigúnyolták, a hatalmasok gyalázták s a pribékek keresztre feszítették. Nem ez fájt neki. Amiatt szakadt fel kebléből ama sóhaj, melynél megrázóbbat a föld nem hallott, mert a nép, az istenadta nép, az ő népe elpártolt tőle s elhagyta őt. Végül ama államférfiúi meglátás sodorta Zichy Nándort a katolikus népmozgalmak élére, hogy nagy hivatás, döntő befolyás vár a népre, hogy a történelmi fejlődés izzó napsugarai alatt megérett a népuralom gyümölcse, s nincs hatalom a földön, mely a demokrácia felkelő napját Józsueként megállítsa, irányából eltérítse, mert így igazgatja a Gondviselés keze a történelem járását. Zichy Nándor gróf nem nézte töprengő duzzogással s beteges lemondással az idők fejlődését, hanem ama tudatban, hogy a kereszténységgel együtt jár a demokrácia, s hogy az Egyház bátran merészkedhetik a demokrácia óceánjára, mert katonai kitüntetések nyelvezetéből vett „békében és háborúban” fordulattal. 114 néptribunus - latin. 115 VŐ. Mik 6,3. 116 lKorlO,17. FORRÁSOKA SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 163
