Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)

Függelék - 5. Griger Miklós beszéde az adonyi Zichy-centenáriumon (1929)

4.-5.

védőbástyájaként való aposztrofálása csak frázis, mely azért terjedt el az országban, mert csak két szóból áll, melynek az emlékezetben való megtartása valami nagy fejtörést nem okoz, s hogy frázis az is, hogy a vármegyét a magyar géniusz teremtette: a háborút követő tragikus időkben bebizonyult, hogy a vármegye a nemzeti gondolatot el nem alkudta, hogy ama szomorú időkben a vármegye volt a nemzeti érzésnek asyluma,104 a hazafias meggyőződésnek fellegvára.

S azért mi most is, amikor - Istennek hála, a forradalom rajongói szétfutottak, a forradalom pribékjeit az ellenforradalom sikere, mint a pelyvát széjjelszórta — ragaszkodunk a vármegyéhez, az autonómiához, amaz intézményhez, melyben tízszer száz esztendő magyar nemzedékeinek a lelke, a szelleme, az alkotó munkája él, mely az ezeréves nemzet drága, szent öröksége.

Reformja ellen nincs kifogásunk, azt szívesen látjuk, - de reformja [módja] ellen állást foglalunk.

Egyebekben indítványozom: bízza meg a közgyűlés a vármegye alispánját, hogy e dicsőséges közgyűlés emlékének a nagyterem falán való megörökítésére a legközelebbi közgyűlésen javaslatot tegyen.

5.

Griger Miklós beszéde az adonyi Zichy-centenáriumon,

1929. szeptember 30.

(Nemzeti Újság, XI. évf. 122. sz. (1929. október 1.) 6-7.;

SzfvPL - VII.106. - Historia Domus, 1842-1962, 390-391.)

Miért jöttünk ma Adonyba? Miért tartunk ma katolikus napot Adonyban? Azért, mert e napokban lesz születése századik évfordulója Zichy Nándor grófnak, ama férfiúnak, akinek szava harsona volt, a katolikus ébredés és katolikus öntudat harsonája, aki nehéz, sötét időkben, léha, megtévesztő légkörben nekünk, szegény katolikus magyaroknak úgy fénylett, mint a világító oszlop, mely Mózest vezette, aki a sárba tiport keresztet felemelte, s [aki] évtizedeken át a magyar katolicizmus vezére, jogainak és oltárainak bajnoka volt. S mert a magyar katolicizmusnak e legendás alakja az adonyi földben pihen; itt domborodik sírja, melyre püspöke s legnagyobb kortársa, Prohászka Ottokár, a keresztes hadak lobogóját terítette,105 melyre ráillenek az írás szavai: „et erit eius sepulchrum

ről írt könyvet.

104 Asylum: menedékhely - latin.

105 Prohászka Ottokár tartotta a gyászbeszédet Zichy Nándor temetésén Adonyban, 1911 decemberében. Naplójában maga is ezt a képet emeli ki beszédéből: „December 17. Adonyban voltam temetni Zichy Nándort. [...] Ráterítettem a keresztes-hadi lobogót; ezt mondtam beszédemben." (OM 23,235.).

FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.

159