Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 5. Griger Miklós beszéde az adonyi Zichy-centenáriumon (1929)
1 gloriosum”,106 „és dicsőség lészen sírja”, mely úgy vonzza szerető lelkünket, mint ahogy a vízi madarakat a nagy vizek húzzák, melyhez megpihenni, megerősödni járunk, mert érezzük, hogy „ossa ejus pullulant de loco suo”, csontjaiból élet árad, s felserken az a hit, az az istenfélelem, az az erény, melyet életében közöttünk áldásosán széthintett. Kedves Testvéreim! E napot, ez ünnepélyt Zichy Nándor gróf emlékének szenteljük. S amikor megelevenedik lelki szemeink előtt patriarchalis alakja, vajon mivel hódolhatunk legjobban áldott emlékének? Kétségtelenül azzal, hogy kiállunk hitének magaslatára, osszuk érzelmeit, eszményi világát, megfogadjuk, hogy nyomdokait hűségesen követni, munkáját becsületesen folytatni kívánjuk, s átvesszük kezéből a zászlót, melyre régen is az volt írva, s mely most is azt suttogja: „Az Egyházért, a Hazáért, a Népért!” Zichy Nándor gróffal valljuk és hirdetjük: „Credo in unam sanctam, catholicam et apostolicam Ecclesiam”, „hiszünk az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban”; görcsösen ragaszkodunk az „igazság oszlopához”, mely, minél sötétebb a tévely éje, annál ragyogóbban emelkedik ki, s annál fényesebben gyújtja ki szövétnekeit; ama sziklán állunk, melynek homlokzatára rá van írva a krisztusi jelszó: „non praevalebunt”, „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”;107 ama hajónak vagyunk utasai, melynek árbocán a halhatatlan reménynek és végső győzelemnek jele, a kereszt ragyog; ama háznak vagyunk boldog lakói, melynek építőmestere Krisztus, falai erősek és kapui bevehetetlenek; ama társulatnak vagyunk tagjai, mely a földi lét és történések változásai, birodalmak alakulása és pusztulása, bölcseleti rendszerek születése és kimúlása, vallások keletkezése s csődje, a kultúra ragyogása s halványodása közepette, mindig üldöztetve s mindig győzedelmeskedve, mindig haldoklónak híresztelve s mindig élve, mint egy királynő fenségesen, nyugodtan trónol. Ruhája titok, hazája természetfelettiség, trónusa hit és kinyilatkoztatás, szája az Isten szája, megszentelve a csalhatatlanság pecsétjével, ujján az Isten jegygyűrűje, kezében a mennyország kulcsai... Ezt az egyházat, örök hazánknak földi tornácát szeretjük, ebben dolgozunk, ennek felmagasztaltatásáért imádkozunk, ezért küzdünk... S ha egyszer napszámunk véget ér, s kezünkből kiesik a fegyver és zászló, akkor majd kívánjuk, hogy a sírkövünkre írják: „Oh, Anyám, katolikus Anyaszentegyház, felejtsem el magamat, ha Téged elfelejtelek!” Zichy Nándor gróffal valljuk és hirdetjük, hogy mindhalálig ragaszkodunk ama hithez, melyre szüléink oktattak, melyet püspökeink s papjaink tanítanak, melynek első, dicső királyunk, Szent István, apostola volt, melyért Szent Gellért vérét ontotta, melyből Szent Imre, Szent Margit tisztaságát merítette, mely nemFüggelék 106 Vö. íz 11,10. 107 Vö.Mt 16,18. 160 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
