Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 4. Griger Miklós beszéde az ellenforradalmi megyegyűlés 10. évfordulóján (1929)
szerű aknamunkát a keresztény világnézet és a nemzeti történelem megszentelt hagyományai ellen: Fejérvármegye közönsége e törvényhatósági bizottság útján múltjához híven, elszánva a jelenben és bízva a jövőben, Berinkey Dénes kormányával szemben mélységes bizalmatlansággal viseltetik és erről úgy a kormányt, mint a törvényhatóságokat értesíti.” Felszólaltak a javaslat mellett Széchényi Viktor gróf, Matta Árpád és csekélységem. Őszintén megvallom, amíg élek — minden szerénységem mellett - büszke leszek ama kijelentésemre, mellyel beszédemet befejeztem: „Tudom, hogy ezekután minket ellenforradalmároknak fognak tekinteni; - no hát, vegyék tudomásul: igenis, ellenforradalmárok vagyunk!” A határozati javaslat ellen fel akart szólalni Pajzs Pál dr., a fegyelmi alatt álló megyei tisztviselő, a székesfehérvári Nemzeti Tanács kiküldöttje, de Kövess Emil kormánybiztos, akiről tudtam, hogy a nehéz és áldozatos misszióra hazaszeretetből vállalkozott, hogy az igazságszolgáltatás templomából magával hozta az igazság eszményét, megvonta tőle a szót. S a határozati javaslatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. T. Uraim! Soha olyan meghatottak és megindultak nem voltak e teremben az emberek; ennyire összeforrva nem volt a vármegye képviselete. Soha ilyen elemi erővel nem zúgott benne végig a felháborodás vihara, mint amikor Károlyi József gróf lélekbemarkoló szavaira tiltakoztak a nemzet erkölcsi javainak elprédálása, a szabadság nevében űzött önkény és zsarnokság ellen. E dicsőséges napon megmutatta Fejérvármegye törvényhatósága — Szent István vármegyéje —, hogy hű Szent István nevéhez! A hatás országszerte leírhatatlan volt. A jóérzésű emberek felujjongtak, hálát adtak az Istennek, hogy mikor a képviselőház önmagát gyáván feloszlatta, akad még olyanra, ahol szabad magát magyarnak vallani s vannak még férfiak, akik készek meghalni a nemzet életéért vívandó szent harcban! És az ellenséges táborban? Kezemben vannak a Népszava akkori számai... [felolvassa az idevágó cikkek sorait.] Mindebből mi a tanulság? Az, hogy egyetlenegy megyének egyöntetű állásfoglalása veszélyeztette a forradalom vívmányait, s ha a többi vármegye követte volna példánkat, s főleg ha mi lefegyverzettek nem fegyveres banditákkal álltunk volna szemben, hanem tisztes politikai ellenfelekkel: a győzelem nem maradt volna el. Hiába írta annak idején Grünwald Béla,103 hogy a vármegyének az alkotmány 103 Grünwald Béla (1839, Szentantal - 1891, Courbevoie) hivatalnok, politikus. 1869-től Zólyom vármegye főjegyzője, 1871-től alispánja, 1878-tól haláláig Besztercebánya országgyűlési képviselője. A pánszlávizmus elleni erőteljes fellépéséről országosan ismert lett. Politikai röpiratai mellett történetíróként is nevet szerzett magának: A régi Magyarország című művért az MTA levelező tagjának választotta 1888-ban. 1890-ben pedig Az új Magyarország címmel Széchenyi-FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
