Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 4. Griger Miklós beszéde az ellenforradalmi megyegyűlés 10. évfordulóján (1929)
Függelék Mit tennénk, ha a parlament, mely csak eszköz a nemzeti akarat közvetett kifejezésére, öncélnak tekintené magát és szembehelyezkednék a nemzet akaratával? Ha a nemzet választott képviselőiben, ha az egyik intézményben csalódnánk, s nem menekülhetnénk a másiknak sáncai mögé, hogyan hódíthatnánk vissza akaratunk uralmát? Mit tennének, ha - amit a Felséges Úristen meg ne engedjen, és amitől Magyarország Patrónája óvjon - ismét olyan idők következnének be, aminőket 1918-1919-ben átéltünk és átszenvedtünk? Amikor a nemzet gyászba borult géniusza csak a vármegyeház ódon falai között húzódott meg? Mert, t. uraim, a közigazgatás, az autonómia, a vármegyei intézmény lehetett időnként jó vagy rossz, de azt el kell ismerni, hogy mindig magas volt. A vármegyék mindig azok voltak, aminek Kossuth nevezte őket Kende alispánhoz írt levelében: „A nemzeti közszellem folyvást lobogó tűzhelyei, a nemzet szívdobogásának mindig lüktető ütőerei.”101 Am 1919. február 3-án ez volt elsősorban Fejérmegye, a vezérmegye, amely ama nevezetes dicsőséges napon, mint egy hóval koszorúzott fehér hegyóriás emelkedett ki a vörös párázatba burkolt magyar lapályon és dombok között, mint átcikázó villám világította be az elsötétült magyar horizontot, mint fénylő, tüzes oszlop mutatta a tévelygő és félrevezetett magyar népnek a jövő felé vezető utat... Mi történt akkor? Hogy is történt? Hogyan folyt le ama nevezetes közgyűlés? Az ülésterem zsúfolásig megtelt. Szegény, bús, megalázott s meggyalázott magyarok összebújtunk, mint a csirkék a viharban. Amikor egybegyűltünk, talán magunk sem sejtettük, hogy sasokká, királyi sasokká vedlünk... A napirend első pontja az adonyi főszolgabírói állás betöltése volt. Balassa Sándor főjegyző a választás iránt tett előterjesztést, mire felállt az elnöki asztal dobogójára egy a törvényhatósági bizottsághoz nem tartozó úr, Steiner Géza munkásbiztosítási alkalmazott, s hevesen tiltakozott a választás ellen. Ez keltette az első izgalmat. Az ellenmondások zuhataga zúdult a szónok fejére. Emlékszem: a legtürelmetlenebb közbeszóló Matta Árpád volt. Mikor kissé elült a zaj, elmondotta a felszólaló, hogy őt és két társát, akiknek alakja feltűnt az oldalán, a megyei és a városi nemzeti tanács küldte ki a megyegyűlés ellenőrzésére, s ezek nevében tagadta a törvényhatósági bizottság létjogosultságát s tiltakozott a szolgabírói állások betöltése ellen, ha pedig mégis megejtenék a választást, ők nem felelnek az élet- és vagyonbiztonságért. Erre Szűts Gedeon vármegyei ügyész hangoztatta, hogy a főszolgabírói választás törvényessége ellen nem lehet kifogást emelni, mert hiszen a „népkormány” kimondotta, hogy mindazok a régi törvények, melyeket új „néptörvényekkel” hatályon kívül nem helyeztek, továbbra is érvényben maradták. Szóval: megtartottuk a választást. 101 Vö. Kossuth Lajos iratai. Szerk. Kossuth Ferencz. X. kötet. Budapest, 1904. 129. Az idézetből a „vidoran”jelzőt elhagyta a szónok... 156 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
