Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 4. Griger Miklós beszéde az ellenforradalmi megyegyűlés 10. évfordulóján (1929)
4. politika útvesztőjében — a megvalósulás stádiumába lépett. Örülök, hogy a törvényhozás e napokban olyan javaslattal fog foglalkozni, melynek fontossága úgy az állam, mint az állampolgárok szempontjából nyilvánvaló. Az állam szempontjából azért, mert mennél több általános érdeket tud kielégíteni, annál jobban ragaszkodnak hozzá polgárai, annál nagyobb a hatalma és tekintélye, mert minden állam alkotmánya annyit ér, amennyit belőle közigazgatása megvalósítani képes; az állampolgárok szempontjából pedig azért, mert jólétük nem utolsó sorban a közigazgatástól függ, nem lévén életüknek úgyszólván egy napja, melyben azzal érintkezésbe ne jutnának — s hajó, áldását érzik, ha pedig rossz, terhe alatt görnyedeznek. S ha felelni akarok ama kérdésre, milyen a mi közigazgatásunk, kijelentem, hogy Sennyey Pálnak ama mondását, mely a múlt század 70-es éveiben szállóigévé vált, hogy t.i. a magyar közigazgatás terén ázsiai állapotok uralkodnak, - s amely akkor talán fedte is az igazságot -, ma nem osztom. A közelmúltban közigazgatásunk kemény próbának volt kitéve, s - nagyjában - kiállotta a próbát. Volt ínség, árvíz, járvány, háború - s a megyei intézmény, dacára annak, hogy a közigazgatás fejlődése az időben éppen csak, hogy megindult, megfelelt feladatának: szállított katonát, közélelmezett, kötelességét - nem számítva az ódiumot - hazafias buzgósággal teljesítette, azután pedig a proletárdiktatúra és az oláh megszállás alatt, s hónapokon át a felszabadulás után is, magára hagyatva, magára utalva, megbecsülhetetlen szolgálatokat teljesített. Igenis, a magyar közigazgatás, mint a magyar állam majdnem minden intézménye, a haladásnak kétségtelen jeleit mutatja, de mivel az új idők új követelményeinek megfelelőleg elevenség, gyorsaság dolgában nem éri el a nyugat-európai államok közigazgatását, átalakítása, reformja indokolt és szükséges. Ám ennek a reformnak kedveznie kell az autonómiának, s nem szabad olyannak lennie, mely maradék önkormányzatunkat is megsemmisíti. Mert mi ragaszkodunk az önkormányzathoz - több oknál fogva. Mi maradna meg nekünk a polgári szabadságból, ha elvesztenénk önkormányzati szabadságunkat? Miben nyilvánulna befolyásunk az ország ügyeinek intézésére? Abban, hogy minden ötödik évben képviselőt választhatnánk, de mindig azt, akit akarnak. Mivel s hogyan védekeznénk a szabadság ellenségei ellen, akik a központosított hatalmat összeesküvéssel, államcsínnyel, operett-forradalommal minden pillanatban kezükbe keríthetik? Ugyanis a centralista rendszerben sajátszerűen a legnagyobb ellentétek egyesülnek: ez a legerősebb, de egyúttal leggyengébb kormányrendszer. Hatalmas gépezet, melyet egy kéz mozgásba hozhat, de amely annak szolgál, aki mozgásba hozza: ma ennek, holnap annak, ma keresztény-nemzeti, holnap szociáldemokrata kormányzatnak. Ellenben az önkormányzat az élő nemzet, melyet csak a szabadság nevében lehet működésbe hozni. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 155
