Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 4. Griger Miklós beszéde az ellenforradalmi megyegyűlés 10. évfordulóján (1929)
Függelék jának és csőcselékének, a Városliget hintáslegényeinek és a szabadkőműves odúk maltereslegényeinek forradalma, hanem a keresztény földmívelő nép millióinak forradalma, amely egyszer s mindenkorra le fog számolni azzal a kormányzati szellemmel és azokkal a társadalmi osztályokkal, amelyek boldogulásának útját állják. (Ügy van! Taps.) Bízom abban, hogy a t. Nemzetgyűlés bölcsessége és ébersége meg fogja óvni hazánkat a megrázkódtatástól és a nemzetet jobb jövő felé fogja vezetni. A javaslatot általánosságban elfogadom. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot a Ház minden oldaláról üdvözlik.) 4. Griger Miklós beszéde az ellenforradalmi megyegyűlés 10. évfordulóján, 1929. február 5. (Székesfehérvári Napló, II. évf. 29. sz. (1929. február 5.) 1—2.; SzfvPL - VII.106. - Historia Domus, 1842-1962, 393.) Méltóságos Főispán Úr! Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Felszólalásomnak két indoka van: vármegyénk részéről hozzá kívánok szólni a törvényhozás asztalán fekvő közigazgatási reformjavaslathoz, és emlékezetébe óhajtom idézni a tek. törvényhatósági bizottságnak ama nevezetes és dicsőséges megyegyűlést, melynek tizedik évfordulóját ünnepeljük. A vármegyének, mely századok viharzását kibírta, és Szent István király idejétől elkísért minket napjainkig, mindig abban volt ereje és dicsősége, hogy hivatása betöltésében alkalmazkodott a helyzethez és viszonyokhoz: a török hódoltság korában, mikor a nemességnek el kellett menekülnie, mint „paraszt vármegye” folytatta életét s végezte közigazgatási feladatait; ellenállt II. József abszolutizmusának s a Bach-rendszer önkényének, viszont élén járt a 48-iki nagy demokratikus átalakulásnak, s példájával korszakalkotó társadalmi és politikai reformok útjára terelte az országgyűlést is. A vármegye ma sem akarja a negáció álláspontját elfoglalni, és nem kíván szembehelyezkedni olyan törekvéssel, mely a törvényhatósági élet regenerálását, felfrissítését s a közigazgatás okos reformját tűzte célul maga elé. Ez nem volna józan konzervativizmus, mert aki igazán szolgálatot akar tenni a megyei intézménynek, aki annak szellemét, nem pedig formáját akarja megmenteni, [az] nem riad vissza a reformtól, hanem előrelátó bölcsességgel részt vesz benne. S azért én csak örülni tudok annak, hogy a közigazgatási reform — mely évtizedek óta szerepel a közéleti vita anyagában, de valahogy mindig megfeneklett a 154 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
