Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 3. Griger Miklós beszéde a nemzetgyűlésben a földbirtokreform törvényjavaslat vitájában (1920)
Függelék letet. Nevezetesen megállapítjuk — és ezt tegnap Kenéz előadó úr az ő felséges beszédében nyomatékozta hogy olyan őstermelő országban, ahol a föld kevesek kezén halmozódik össze, ezekkel szemben áll a birtoktalanoknak földéhes tömege és - amint ő magát kifejezte - az örökös rabszolgaság érzésével dolgozó munkások serege. A földbirtok és a nép ilyen diszharmóniája mellett nem képződhetnek és nem alakulhatnak ki az egyik osztályból a másik osztályba átmenetet képező birtoknemek, kisbirtokok, középbirtokok. Ahhoz sem fér kétség, hogy a latifundium, a nagybirtok a javakban való dúslakodásnak, a gőgnek, a fényűzésnek, az élvezetek hajhászásának tenyészhelye, aminek természetes következménye a vagyon nélkül maradó emberiség nagyobb részének ínsége, nyomora, szegénysége és elkeseredése. (Ügy van!) A nagybirtok túltengésének ezen társadalmi veszedelmeire utalt Lloyd George híres, nagyszabású és messze elhangzó glasgow-i beszédében,80 amelyet mi is megszívlelhetünk és amely méltó arra, hogy a magyar Nemzetgyűlés naplójában megörökíttessék. Nagyon keveset olvasok fel belőle. Azt mondotta (olvassa)-. „A közelmúltban Szudán csatornázásának kérdésével foglalkoztunk. Amint tudják, e nagy és széles folyam, melytől úgy Szudánnak, mint Egyiptomnak termékenysége függ, elég vízgazdag ahhoz, hogy mindkét országnak mindkét részét táplálja. Am ha egy vagy más okból a víz a felsőbb vidéken elpazaroltatik, az egész ország a terméketlenség és éhség áldozatává lesz. Felső-Szudánban egy óriási terület abszorbeálja a vizet, s ezáltal mocsárrá változik, mely lázas betegségeket terjeszt. Ha a víz arányosan oszlanék el és arányosan hasznosíttatnék, elegendő volna ahhoz, hogy a legkisebb völgyet is megtermékenyítse, és az egész vadont rózsakertté varázsolja. Igaz, így sem volna egyenlőség az emberek között - részint azért, mert egyiknek-másiknak jobb föld jut, részint azért, mert egyik-másik jobban érti művelését. Ám ha az egyik jobb módban is élne, mint a másik - mindenki tisztességesen megélhetne és boldogulhatna. íme, ez a mi szociális viszonyaink tükre. Egyesek a nemzeti vagyonból őket megillető részt bírnak, és nem nélkülöznek. Más néprétegeket elborít a gazdagság áradata és ezáltal mocsarakat teremt, amelyek megmérgezik a szociális atmoszférát. Soknak exisztenciája [sic!] egy kis víztartótól függ, amelyben alig van néhány csepp víz, és az is minden gazdasági válságnál egyszerre elpárolog. És végül temérdek sok olyan férfi és nő is van, akit a víz még dagály esetén sem ér el. Ezek az emberiségnek elhervadt, nyomorukban eldurvult, sivatagban élő példányai, akiknek szeméből még a könnyforrás is kiszikkadt. Mit tegyünk? Bátor lélekkel kell hozzálátnunk David Lloyd George (1863 - 1945) angol politikus. 1916-1922 közt miniszterelnök. A korban „glasgowi beszédeként elsősorban 1917 nyarán a háború utáni rendezés és kártalanítás kérdéskörével foglalkozó szónoklatát emlegették. 132 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
