Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 3. Griger Miklós beszéde a nemzetgyűlésben a földbirtokreform törvényjavaslat vitájában (1920)
3. a baj gyógyításához. Eddig félénkek és gyávák voltunk, de most revideálni fogjuk a magántulajdont és nem fogjuk kímélni azokat a kiváltságos urakat, akiknek egy ember áll rendelkezésükre, aki gallérjukat felköti; két ember, akik reggelire lágytojást szolgálnak fel nekik; egy harmadik, aki ajtót nyit nekik; egy negyedik, aki leveleiket írja; egy ötödik, aki öltözteti; egy hatodik, aki kocsikáztatja őket.” (Felkiáltások a jobboldalon: Ez Magyarországra szól!) Azért olvasom fel, mert Magyarországra is ráillik. (Tovább olvassa:) „Nem fogjuk kímélni azokat a gazdag naplopókat, akik bőven vannak képviselve Angolországban, akiket mindenütt látni, a londoni klubokban, a vidéken puskával a hátukon, kutyával a hátuk mögött, vagy a golfjátéknál, vagy veszedelmes sebességgel az utakon végigszáguldozni, s akik mindezt nem azért teszik, hogy a munkában elernyedt idegeiket felfrissítsék, hanem azért, mert ezt tekintik egyedüli komoly életfeladatuknak.” így beszélt Lloyd George. (Felkiáltások jobbfelől: Teljesen ránk illik! — B. Szterényi József: Mikor? Túri Béla: 1907-ben.) Az évet nem tudom. Majd szolgálok az adattal. Bizonyos, hogy az utóbbi tíz év alatt. Így beszélt Lloyd George, az angol kincstári kancellár a gazdag naplopókról, a nagy vagyonok és nagy jövedelmek szociális veszedelméről. (Fangler Béla: Visszaszívta később!) Igaz, hogy Lloyd George az angol viszonyokról beszélt, de azt hiszem, ez a beszéd nálunk is visszhangot kelthet. Am menjünk tovább. A társadalmi veszélyen kívül a népesség gyarapodásának és a nemzet honvédelmi erejének fokozása is ok arra, hogy a törvényhozás a latifundiumokat ne becézgesse. Hogy a nagybirtok túltengése megritkítja a lakosságot és meglassítja szaporodását, erre vonatkozólag Kenéz Béla igen tisztelt képviselőtársam tegnap az adatoknak és elveknek egész sokadalmát sorakoztatta fel. Ep[p]en ezért a magam részéről csak hozzájárulhatok Kenéz Bélának ama kijelentéséhez, hogy egyenletesebb birtokmegoszlás mellett sűrűbb a népesség, nagyobb az állam honvédelmi ereje és így súlya is a nemzetek egymásközt való érintkezésében. Már most, ha igaz az - amint, hogy igaz -, hogy a népszaporodás az állam hatalmának és külső tekintélyének egyedüli biztos alapja, kis nemzeteknél pedig a fennmaradásnak egyedüli biztosítéka (B. Szterényi József: Ez úgy van!), nekünk, Csonka-Magyarország nemzetgyűlési képviselőinek gondoskodnunk kell arról, hogy a magyar föld rendeltetésének megfelelően a maradék magyar fajnak gyarapodását szolgálja. (Helyeslés.) Sorainkat megritkította a háború; a gazdasági válság és a megélhetés nehézsége apasztja a házasságkötések és születések számát; ritkulunk, fogyunk, s azért feltétlenül élnünk kell azzal az egyetlen eszközzel, amely a háború és a gazdasági válság népritkító hatásait ellensúlyozni képes, amelynek népsűrítő hatása kétségtelen: a föld helyes megoszlását célzó és végrehajtó, gyors, őszinte, jól megalapozott és gyökeres birtokreformmal. (Barla-Szabó József: Es helyes egészségügyipolitikával!) A nagybirtok-rendszer túltengése azonban nemcsak azért ritkítja népességünket, mert megakadályozza annak természetes szaporodását, hanem azért is, mert FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 133
