Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)

Mózessy Gergely: Griger Miklós sóskúti plébános feljegyzéseinek keletkezése és utóélete

Mózessy Gergely Griger 1931-ben sok tekintetben összegezte tapasztalatait. Az ekkor megfo­galmazott szövegben megsokasodtak a kiszólásai jövendő utódainak. Egy újabb dokumentumgyűjtemény (1929-1931) zárta le ezt szakaszt. Az év őszén hirtelen ismét naplószerűvé váltott a kézirat, amikor hosszasan elidőzött a bicskei plébá­niára való meghívásával kapcsolatos vívódásain. A szöveg ennélfogva stilárisan is átalakult: egyre több belső, lelki történésről szólt. Megszaporodtak a lapokon — a korábban is jelenlévő — imádságos kiszólások is. Még a legutolsó pillanatban, a plébániáról való távozásának hajnalán is rögzített mondatokat. Griger Miklós a Sóskúton töltött utolsó napjain - 1931. december 30-31-én — végigolvasta és javította korábbi bejegyzéseit. Változtatásai leginkább törlések: lényegében utólagosan cenzúrázta önmagát. Híveivel kapcsolatos negatív meg­fogalmazásait tüntette el azok olvashatatlanná tételével. Másképp állt azonban paptársakkal való konfliktusaihoz. Egyáltalán nem nyúlt hozzá Klaucz György nagyprépostra, illetve néhai pusztazámori szomszédjára, Kmoskó Mihályra vo­natkozó szókimondó részekhez. Kifejezetten „lerontotta” Dittrich Istvánnal, volt adminisztrátorával kapcsolatos eredendően pozitív megjegyzéseit is. Ezekre az utolsó sóskúti napokra tehető az újabb dokumentumanyag kötetbe ragasztása is. Ez már szinte „trófeagyűjteménynek” tekinthető: cikkek és nyom­tatásban megjelent beszédei mellett nagynevű levelezőpartnerei kivágott aláírá­sai sorakoznak. Különlegesség Fischer-Colbrie Ágoston kassai püspök háromol­dalas kézirata, amely eredetileg Griger Miklós A lelkipásztor az antialkoholizmus szolgálatában címmel 1912-ben megjelent kötete előszavaként íródott. A kéziratában megjelenő sajátos személyiségjegyek Griger Miklós viszonya paptársaihoz ambivalens volt. Hálás volt az egyház­megyébe való átjelentkezését, vagy képviselőségének ügyét egyengető papoknak. Barátként emlékezett meg Lakatos Frigyes bicskei plébánosól. Egykori szom­szédjáról, a kommün vértanújává váló Wohlmout Ferencről is elismerőleg szólt. Szeretettel és tisztelettel emlékezett meg elhunyt hivatali elődeiről. Az ismeret­len utódok felé atyaian fordult, nem fukarkodott jó tanácsokkal szolgálni szá­mukra. Papoknak szóló könyvei - mint a kéziratban is említett Krisztus helyett követségben címmel kiadott - ugyanebben a szellemben íródtak. Ugyanakkor mintha az időben és térben közelebbi kollégáit - különösen közvetlen munkatár­sait — nem becsülte volna sokra. Adminisztrátorával konfliktusba is került; szom­szédjával, Kmoskó Mihállyal rideg távolságtartás jellemezte kapcsolatát; káplán­jairól alig ejtett szót. Szintén keveset beszélt egyházi elöljáróiról. Szentelő püspökét, Rimely Ká­rolyt szerette; nem rejtette ellenszenvét Radnai Farkas püspökkel szemben, aki 12 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.

Next

/
Thumbnails
Contents