Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)

Függelék - 3. Griger Miklós beszéde a nemzetgyűlésben a földbirtokreform törvényjavaslat vitájában (1920)

3. désünk, következőleg a földbirtoknak megoszlása ideális, olyan tökéletes, ami­lyen csak lehet, hogy az „mindig így volt” és „örökké így fog maradni”, hogy a tömegnyomorért egyetlen egy emberi intézmény sem felelős, és hogy tudomány­talan, utópisztikus, sőt forradalmi jellegű minden kísérlet, mely az összes népré­tegek életszükségleteinek, életviszonyainak állandó és hathatós javítását célozza. Ma azonban már a közvélemény is hangosan hirdeti, hogy szociális kérdés igenis van (Úgy van! - a baloldalon), hogy ennek a kérdésnek megoldása nem állhat szentimentális beszédekből, de még néhány ingyenebéd-akcióból és gyermek­­menhely létesítéséből sem, hanem egyedül a keresztény igazságosság kérlelhetet­len diadalából. (Igaz! Úgy van!) Szép dolog a keresztény irgalom, de még szebb a keresztény igazságosság és cselekedet, amely nem tűri, hogy egy és ugyanazon állam területén élő honszerző utódok közül a milliókra menő nagyobb rész a vagyontalanságnak örökös rabszolgaságára legyen kárhoztatva, mialatt néhány kiváltságos ember munka nélkül élvezi a gondtalan életnek előnyeit; és nem tűri, hogy a társadalom óriási része kizárassék a föld ama javainak élvezetéből, ame­lyek Isten gondolata szerint minden embert megilletnek. Mert, t. Nemzetgyűlés, a Teremtő nem kontár. Olyannak teremtette földte­kénket, hogy abból mindenkinek juthat, ha az őt illető részt jogilag el nem zárják előle. Földünk művelhető területe cirka hét és fél milliárd hektár, az emberiség száma pedig 1.8 milliárd, s így minden főre átlag három hektár termőföld esik, ami untig elég egy embernek élelmezésére. Hogy az emberiség nagyobb részének még sincs földje, ez csak amellett szól, hogy a földmonopólium nem természeti, hanem jogi, még pedig nagyrészt az emberiség egy részének önzéséből folyó jogi akadály. (Ügy van! — a jobboldalon.) Nem csoda, hogy a kitagadottak e jelenség ellen, a föld és nép viszonyának e diszharmóniájával szemben nemcsak tiltakoztak, hanem annak megszüntetése végett a történelem folyamán véres harcokat is vívtak. A nagy osztályharcok is, amelyek a társadalmi rendnek átalakítását célozták, végső ideáljukat tekintve a földbirtokért folytak; a városból indultak ki, s a falun dőltek el. A földreformra vonatkozó ideál ugyan mindig más és más volt, de apostolai, katonái és vértanúi egy gondolatban, egy elvben mindig megegyeztek; abban t.i., hogy egészséges szociális viszonyok lehetetlenek ott, ahol a földmíveléssel foglalkozó népnek óri­ási része a földtől el van zárva. (Úgy van! - a baloldalon.) Nem állítom, hogy az emberiség történelmének kovásza nem a földkérdés volt, annyi azonban bizonyos, hogy minden népnek agrártörténetében ez játszotta a döntő szerepet, sőt - amint a javaslathoz fűzött indokolás is megjegyzi - voltak korszakok, amelyeknek egye­temes történetében is a földkérdés az volt, ami a zenedarabban a vezérszólam. Nem akarván obstrukciós beszédet mondani (Haljuk! Halljuk!), - elég hosz­­szadalmas leszek - nem terjeszkedem ki a Hellaszban és a római birodalomban lefolyt ama véres harcokra, amelyeknek célja a birtokeloszlás rémítő aránytalan­FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁR] EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 127

Next

/
Thumbnails
Contents