Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 2. Griger Miklós: Üdvözlégy Mária, Béke Királynője! (1916)
Függelék S ahány tábori lap fakaszt örömkönnyeket az itthon maradtak szeméből, mindannyinak tartalmából kicsendül az áhítatos hálaimádság: „Egészséges vagyok. Nincs semmi bajom. Velem az Isten!” És a papok misebeli imája, a „Dominus vobiscum”, „az Ur van veletek!” a szülők, gyermekek, hitvesek s testvérek imája naponta szárnyra kél, átszáll, hegyeken, völgyeken, folyamokon, szakadékokon, sáncokon, várakon s hírül viszi a gondos atyának, hű élettársnak, reményteljes fiúnak a legjobb kívánságot: „Az Úr legyen veled”, az Ür oltalmazzon golyózáporban, erősítsen kísértésben, vigasztaljon szenvedésben! Brunetiére,6/ mikor haldoklott, papért küldött, meggyónt, megáldozott és barátainak csodálkozására nyugodtan így felelt: „Barátaim, a halál árnyékából mindent másképp látunk.” Most is, mikor szétfoszlik minden, amit eddig az élet nagy értékének tartottunk, mikor törik-szakad minden, amihez boldogságunkat fűztük, ilyesmit érzünk és elismerjük, hogy háborúban, a földi értékek nagy devalválása idején, népek zivatarában, mikor nagy erőket kell kiváltani lélekből és anyagból, - vésznek s viharnak gyermekei nem lehetünk meg Isten nélkül. Azért az Urat, kit lelkűnkben már-már elaltattunk, felkeltettük, mint az apostolok Genezáret taván, hogy vezessen bennünket vészen, zivataron keresztül. Ősz királyunk* 68 népeihez intézett manifesztumában kijelentette: „Bízom az Istenben, hogy fegyvereinket győzelemre vezeti.” Hadseregéhez intézett legmagasabb parancsában így imádkozott: „Isten áldjon titeket, hős katonáim. 0 vezessen benneteket győzelemre s dicsőségre!” A német császár69 pedig így intette népét: „Most menjetek a templomba, boruljatok térdre Isten előtt, s esdjétek le áldását derék haderőnkre!” A bajor király70 buzdította katonáit: „Ügyünk igazságos, Isten nem fog elhagyni!” S amint a népcsaládok fejei koronájukat az oltár zsámolyára helyezték, úgy a hősök, a véres csaták oroszlánjai is Istenhez fordultak: „Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok! Csak ezt kérem tőletek. Ez a legnagyobb segítség, amiben részesíthettek!” - ez mindenkori refrénje kérő szavaiknak. De nemcsak a harctéren, ahol oly közel van a halál, epednek a lelkek Isten után, de mi, az itthon maradtak is keressük azt a régi fészket, melyben egyesek és népek mindig nyugalmat kerestek és találtak: a vallás szentélyét. A háború forgatagában és káoszában, nemzeti veszedelmünk idején, mikor kozák lovak patái már hazánk szent és áldott földjén dübörögtek, elbúsult lelkűnkből kitört a kiáltás: „Urunk, hallgass meg minket!” - s íme: a jóságos Isten nem felejtette el népét, mely róla megfeledkezett, s velünk volt, ellenségeinket megalázta, határainktól elűzte, úgy hogy ma a kivivőit diadalokra gondolva hálás 67 68 69 70 Ferdinand Brunetiére (1849,Toulon - 1906, Párizs) francia író, kritikus, művészettörténész. Értsd: Ferenc József. II. Vilmos. III. Lajos. 122 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
