Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 2. Griger Miklós: Üdvözlégy Mária, Béke Királynője! (1916)
szívvel imádkozhatunk: „Adjutorium nostrum in nomine Domini! — A mi segedelmünk az Ur nevében vagyon! Oh, Mária, Isten Anyja, imádkozzál érettünk, hogy az Ür velünk maradjon, mert ha Ö velünk, ki ellenünk? Tudat, hogy a gyermek, kit karjaitokon hordoztok, a fölséges Istennek gyermeke, az angyalok testvére s a mennyország örököse. Erről az áldásról tanúskodnak fiaitok, hőseink, ezek az emberfölötti emberek, kik a vérmezőkön küzdenek, véreznek, szenvednek és meghalnak, de egyúttal imádkoznak és Istenben bíznak; szivárgó, patakzó vérük a ti véretek, türelmük és kitartásuk a ti szellemetek mása, a ti neveléstek gyümölcse. „Benedicta mulier” - „áldott asszony, áldott anya!” - kiált feléd a távolból fiad, kinek emlékezetéből tán kitörlődött, hogy kisdedkorában karjaidra vetted, felmutattál az égre s gyengéd szavakkal oktattad, hogy ott fönn, a csillagok fölött lakik a jó Isten, kihez a jó gyermek így imádkozik: „Mi atyánk, ki a mennyekben vagy, legyen meg az akaratod, bocsá[jt]sd meg a mi vétkeinket és szabadíts meg a gonosztól” - de most, hogy hason fekszik hónapszámra vizes, fagyos, sáros árokban és a drótsövények előtt rakásban heverő holttestek véres látványa kányakarmokkal vág bele leikébe, a harc hevében és a fegyverek ropogása közt, mint égből áradó világosság derül fel lelkében a rég elfeledett varázsszó, melyet réges-rég beírtál gyermekszíve tiszta táblájára: „Mi Atyánk, bocsáss meg, szabadíts meg a gonosztól” - és könnyek között, hálával emlékezik vissza: te tanítottál engem erre, köszönet neked, áldott asszony, jó anyám! S ha elesik, elnémult ajkáról is felkapja a szellő utolsó sóhaját: „Benedicta mulier, áldott asszony, áldott keresztény anya, ha imáiddal s áldásoddal nem is segítettél vissza a földi hazába, besegítettél Isten győzedelmes országába, az örök üdvösség hazájába...!” 4. Imádkozzál érettünk bűnösökért! Nagy penitenciánkat, a sok bajt és kínt, mely most reánk háramlik, megérdemeltük. Sőt, Szent Ágostonnal fel kell sóhajtanunk: „Ha arra a rosszra gondolunk, amit elkövettünk, meg kell vallanunk, hogy vétkünk sokkal nagyobb, mint bűnhődésünk.” És ami a legszomorúbb, a nagy szentnek ama sorai is illenek reánk és napjainkra: „Büntető csapásaid alatt görnyed nyomorúságunk, de nem javul gonoszságunk; szívünk a kínokban gyötrődik, de merev nyakunk most sem hajlik; életünk tele fájdalmas sóhajokkal, de híján van a jótetteknek; amíg sújtasz, kegyelemért könyörgünk, s mihelyt megkegyelmezel, új büntetésre ingerlünk.”71 S mert tudjuk, hogy ilyenek vagyunk s érezzük, hogy háládatlan gyermekei 71 Az idézet forrását nem sikerült felderítenünk. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 123
