Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Mózessy Gergely: Griger Miklós sóskúti plébános feljegyzéseinek keletkezése és utóélete
Griger Miklós sóskúti plébános feljegyzéseinek keletkezése és utóélete A szöveg következő egysége 1918 tavaszáról való. Ekkor felsorolta a falu háborúba vonult katonáit. Először azokat, akikről nem rendelkezett információval, majd azokat, akik szerencsétlen sorsa - halála, eltűnése, fogságba esése vagy megrokkanása - ekkor már ismert tény volt. Összesen 518 férfit vett lajstromba — csaknem hívei egyhatodát.3 1918 októberének közepén egy, a pusztazámori filiához kötődő alapítványi ügyet összegzett egy oldalban - érezhető indulattal, amit az ügy püspökségi kezelése váltott ki belőle. E történetre nem tért vissza később, noha annak nyitott kérdései hamarosan rendeződtek - talán éppen azért, mert az aula várakozásai teljesültek. A kötet 1918 októberének végétől vált naplószerűvé - ám mindössze néhány napra. Meglehetősen furcsa kontrasztja a kéziratnak — és a kornak egyaránt -, hogy azok a Sóskútról hadba vonult katonák, akikről a plébános korábban, távollétükben aggódó szeretettel emlékezett meg, egyszeriben a forradalomtól megittasult, kezelhetetlen, felfegyverzett rablóhordaként tűntek fel, akiktől a polgári lakosságnak félnie és rettegnie kellett. Egykorú feljegyzésnek tekinthetjük még Kuzsel Péter polgárőr meggyilkolását rögzítő bekezdést is 1918 decemberéből, és az oldal további lamentációját a keresztényszociális szervezkedésről és a forradalomban megtapasztalt pap- és egyházellenes hangulatról. A tanácsköztársaság eseményeinek leírása azonban már kétségkívül egy retrospektív, 1922 decemberében megkezdett szöveg. Egy emlékkönyvi bejegyzés segít datálni 1923 tavaszára a román megszállásról írt visszatekintést. Szintén 1923-ból származnak az 1920-as képviselőválasztásáról és az 1921. évi misszióról elmondottak, illetve lelkipásztori tapasztalatainak újabb összegzése. Talán egykorúak az 1923-as földbirtokreformhoz és párbérügyhöz kötődő tárgyalások felidézései. A szöveg vezetése azonban itt megszakad: hosszú oldalakon át 1918- 1927 közöttről származó, beragasztott illusztrációk következnek. Griger Miklós csak 1929-ben ragadott újra tollat. Ekkor, 10 év elteltével a forradalomban megtévedtekről korábban mondottakat árnyalta - mély megértéssel és elfogadó szeretettel. Visszaemlékezett 1928-as ezüstmiséjére, Pusztazámor Sóskúttól történő - ekkor még csak ideiglenesnek bizonyuló - elcsatolására, a plébániaépület befedésére, a párbéregyezség létrejöttére, és a földreform további fejleményeire. 1930-ból való a harmadik misszió csaknem egykorú felidézése, majd az 1929. évi bérmálásra és búcsúra vonatkozó emlékek rögzítése. Vagy ekkor, vagy 1931-ben keletkezett 1929-es címzetes apáti kinevezésével kapcsolatos visszatekintés is. 3 Az 1910. évi népszámlálás Sóskúton 2651 lakosról tudott, melynek 97,5 %-a volt katolikus, Pusztazámor filián 579-ről, melynek 90,3%-a. Vo.: Magyarország településeinek vallási adatai (1880- 1949). II. kötet. Szerk. Kepecs József. Budapest, 1997. 90., 92. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 11
