Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 2. Griger Miklós: Üdvözlégy Mária, Béke Királynője! (1916)
Függelék háború apokaliptikus fergetegéből, rémes, borzalmas, velőtrázó koncertjéből is vigasztalóan kicsendül a bájos angyali üdvözlet: Udvözlégy Mária! Ave Maria! Mindig örömmel nyitottam meg tiszteletedre ajkamat, — Istennek dicsőséges Anyja, édes szent Anyám nekem is! Mindig feszült a keblem, lázasan dobogott a szívem, valahányszor a te tiszteleted hirdetésében fáradoztam, de ma különösen, midőn e szent helyre lépve feléd tárom karjaimat, s jóságos anyai szívedtől irgalmat és kegyelmet kérek kegyoltárod előtt megjelent gyermekeid számára, kik közbenjárásodat és pártfogásodat kérik, s hangos szóval esedeznek: „Szent Szűzanyánk, hozzád száll fohászunk e siralomvölgyből! Bűnösök menedéke, szomorúak vigasztalója, élet, édesség, reménység, fordítsd felénk irgalmas szemeidet! Állj isteni Fiad elé, s mondd neki mihelyettünk: Elég, Uram, elég! Öldöklő angyalod végigment városon, falun, tanyán, véres pecséttel jelölte meg a kapufákat - de míg Egyiptomban csak az elsőszülött fiúgyermekeket ragadta ki az édes szülők ölelő karjaiból, most egy családból több áldozatot is követel. Oh, irgalmazz gyermekeimnek, könyörülj népemen!” Ti pedig, kedves testvéreim, nyissátok ki lelketek ajtaját, hadd csengjen, bongjon, zsongjon benne az Udvözlégy Mária harmonikus s elevenítő harangjátéka, mert e szentbeszédben az Ave Maria kis harangját akarom megcsendíteni, s erővel, vigasszal megtelíteni szíveteket, mely aggódik, remeg és sír, éjjel-nappal kongván körülöttünk a háború vészharangjai... 1. Udvözlégy Mária! Istennek emléke, a Fölségesnek ajándéka, a mennyei Atya szeretetének magna chartája, az őskereszténységnek bölcsődala ez a kis dal, ez az ima: Udvözlégy Mária. Kétezer év óta cseng már, vele köszöntjük a kelő napot, töröljük le arcunk verítékét délben, és hajtjuk éji nyugalomra fáradt testünket. És míg katholikus kezek imára kulcsolódnak, katholikus ajkak imára nyílnak, katholikus vér pezseg és katholikus szívek dobognak, addig világokon és tengereken, kelettől nyugatig, északtól délig, kunyhóban és palotában, bölcső, halálos ágy és ravatal mellett fel fog csendülni: „Udvözlégy Mária!” De elemi erővel, fönséges akkordokban zeng fel különösen akkor, ha gond és bánat marja szívünket, ha az élet nagy megpróbáltatásai érnek, ha feketeségben világosság után nézünk, és vigasz és lelki erősítés után epedünk. S mikor szorultunk annyira vigaszra, világosságra, erősítésre, mint most, a nagyhalál [sic!] hősies, de keserves napjaiban? Máskor is került gondból és bánatból elég, máskor is megvolt minden napnak a maga keresztje, máskor is beárnyékolta életünket sokféle szenvedés, előbb is ismertük a fájdalmat, sebet és könnyet - de arról a tengernyi kínról, bajról és borzalomról, mi a háborúval jár, csak könyvekből olvas-116 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
