Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Mózessy Gergely: Griger Miklós sóskúti plébános feljegyzéseinek keletkezése és utóélete
Mózessy Gergely vegszerűen — nem foglalkozott e nap eseményeivel, holott az ünnepi beszédet is ő mondta. Utódja, Tomecz József plébános évenkénti tagolásban rögzítette bejegyzéseit (402-429.). Csak elődjének 1938-as temetésén készült fényképekkel, illetve a templom toronygömbjében elhelyezett szöveg közlésével illusztrálta mondandóját - bár ez utóbbi egy szöveghatáron található, beragasztása így akár már utódjának, Duchovich Iván plébánosnak munkája is lehetett. Duchovich Griger Miklóson is túltett a kötet illusztrálásán: nagy mennyiségben helyezett el fényképeket, pénzeket, röplapokat, leveleket, táviratokat a kötet általa vezetett oldalain (429-502.). A historia domus kötete három darabra esik szét. Középső részét (261-502.) Duchovich nem akarta átadni utódjának. Vagy elrejtette valahol, vagy magával vitte. Erről a plébániát 1951. december 10-én ismét átvevő Tomecz József emlékezett meg első soraiban. Az sajnos nem ismert, hogy az egykor hiányzó ívek mikor és milyen körülmények között kerültek vissza helyükre. (Bár a közelmúltban felmerült a kötet esetleges restaurálása, attól végül - e széttagoltságot történelmileg beszédesnek és megőrzendőnek tekintve — eltekintettünk.) Tomecz József 1966-ig vezette a kötetet. Utódai ezt már nem tették meg, így a könyv az 526. oldaltól kezdve még számos üres lapot tartalmaz. A kézirat 2006- ban került a plébánia letétjeként a püspöki levéltárba. Ott - helyenként szenzitív tartalma miatt — csak korlátozottan volt kutatható. Adatot szükség esetén szolgáltattunk belőle, egy helytörténeti kiállításhoz a beragasztott fényképek tanulmányozását, és másolatainak kölcsönzését is lehetővé tettük 2014-ben. Eseti, személyre szóló püspöki engedéllyel egyetlen kutató - Tomecz József unokaöcscse - forgathatta. Griger Miklós feljegyzéseinek szerkezete és datálása Griger alapvetően nem naplóként tekintett a kötetre: nem vezette folyamatosan, megjegyzései többnyire retrospektívek. Az események sodrában bizonyíthatóan csak 1918 őszén és 1931 végén írt. A történésektől való időbeli távolság egyfajta szűrést, szemléletmódjának távlatosságát eredményezte - ugyanakkor pontatlanságokat, főleg datálási bizonytalanságokat okozott. Az új plébános Sóskútra kerülve mindenekelőtt rögzítette saját kalandos életútját. 1913-ban, elődjének halálakor méltósággal megemlékezett róla - utóbb a kötetbe róla mondott gyászbeszédét is bemásolta - részlegesen. A két rész közé ékelődik azonban helyi lelkipásztori tapasztalatainak első rögzítése, amelyet az 1914-ben megtartott misszió felidézése zár le, tehát már ez esetben is retrospektív szövegközléssel van dolgunk. 10 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
