Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 1. Griger Miklós: Mária, segíts! (1915)
1. III. s amint ti, kik a legdrágábbat, szívetek gyümölcsét, éltetek támaszát áldoztátok a haza oltárára, méltán vigasztalódhattok, azonképpen mindnyájunknak, kiknek szívét a háború fájdalmának szárnycsapása megbénította, alázatos lélekkel meg kell nyugodnunk Isten akaratán, mert övé a háború, mert terveiben a háborúnak is nagy szerepe van, mert „szenvedéseinkkel s pusztulásunkkal is az ő szándékát szolgáljuk, s az ő országát építjük”,22 mert tőle vesszük a bajt - s azért a baj is életet fejleszt bennünk, s mert a háború apokaliptikus fergetegéből, borzalmas koncertjéből: a gránátok zúgásából, shrapnellek vijjogásából, mozsárütegek dörgéséből, ágyútorkok bömböléséből, bombák robbanásából, fegyverek kattogásából, kardok csörejéből, lovak toporzékolásából, vaspaták dübörgéséből, sebesültek jajveszékeléséből, betegek nyöszörgéséből, haldoklók hörgéséből, vérzuhogásból, anyák zokogásából, hitvesek jajongásából, gyermekek sikolyából is kicsendül a megújhodásnak, a hitetlenségből hitre, a közönyből lelkesülésre, a bűnből szeretetre való gerjedésnek, a lelki feltámadásnak himnusza. Valóban, édes testvéreim, bár a vérmezőkön, kórházakban és gyászba borult otthonokban fájdalmasan zsong a Miserere, a brutális ütközések lelkünk húrjain a Magnificatot is kiváltják. Bár a háború rémes vérveszteség, de egyúttal áldásos vértisztulás is, bár katasztrofális szélvész, de tisztítja a miazmás levegőt, bár vérfolyamokat hömpölyögtet végig országokon, de a lelki világban az isteni jóságnak és irgalomnak aranyfonalait szövi, bár tűz- és vérkeresztség, mégis keresztség, tehát megtisztulás, megújhodás, újjászületés, feltámadás, melynek nyomán Tóbiással rebegjük: „Benedico Te, quia castigasti me. Áldalak Uram, mert megfenyítettél ”.23 „Der Krieg hat auch seine Ehre” - mondja Schiller.24 S legnagyobb becsülete az, hogy véres ujját az emberiség két tátongó sebére tette: a hitetlenségre s erkölcstelenségre. Mert mi s milyen volt a mi hitünk a háború előtt? Sutba dobott vagy bonckés alá helyezett probléma, ékszer, melyet néha napján magunkra aggattunk, luxus, melyet esküvő s keresztelés alkalmával kifejtettünk, halk mellékzöngéje életünknek, - és csak ritkán nap, mely életfánknak valamennyi ágát megvilágítja, élesztő, mely gondolat- s érzelemvilágunkat átjárja, fő- és alaphangja életszimfóniánknak, tett és élet. - Hervadt volt a mi hitünk. A szentségekhez való járulás, a vallás alázatos gyakorlása hitelvesztetté lettek. „Úgy látszott, mintha a templomokat le akarták volna törni, s csak a kriptákat meghagyni, mintha az oltárból sírt akartak 22 Vö. ÖM 10,282. Pontatlan Prohászka idézet. Korábbi megjelenés: Prohászka Ottokár: A háború botrányköve. In: Elet, 7. évf. 1915.146-148. Ez az írás nem szerepelt az 1915-ben kiadottá háború lelkArtn. 23 Tób 11,17. 24 A háborúnak is megvan a tisztessége - német. Részlet Friedrich Schiller: Die Braut von Messina oder diefeindlichen Brüder című művéből (1803). FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 107
