Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 1. Griger Miklós: Mária, segíts! (1915)
Függelék volna formálni, melyben egy meghaladott hit pihen, s nagylelkűen sírkövet is faragtak az Istennek, midőn öt merő embernek mondták: itt pihen Jézus Krisztus, a világbölcs.”25 Ezen a sírkövön dolgoztunk. Szemfedőt terítettünk a köztünk élő Úr Jézusra, sőt a tudomány partét is adott ki. Vivianival, Franciaország jelenlegi miniszterelnökével26 dicsekedtünk, hogy „kioltottuk az ég csillagait”,27 fanatikus önteltségünkben Nietzschével28 tartottunk: „Gott ist tot. Es lebe der Übermensch!”,29 felültünk az ördög evangéliumnak és a hitvallásos iskolák ostromával már a gyermek lelkére is törtünk. Megtagadtuk az igaz Istent, s Ázsiából kölcsönzött s a romlott szív örvényeiből kiemelt „idegen isteneknek”: Brahmának, Buddhának, az „én”-nek, a testiségnek, az élvezetnek emeltünk oltárokat. De jött a nagystílű ébresztő, a világmisszionárius s ágyuk dörejével idézte véres szószéke elé a népeket s elérte azt, amit pápai dekrétumok hiába sürgettek, lelkipásztorok hiába hirdettek, buzgó anyák hiába kértek. Mikor megszólalt a harcra hívó trombita s „fejünk fölött suhogott a harci zászló, melynek redői között ott villogott a halál kaszája is: akkor alázatosak lettünk s megtörődöttek, mert éreztük, hogy az élet tele van halállal, s hogy amerre a harcok járnak, arra voltakép[p]en a világítélet jár, mely a világbíró elé idéz ezreket... Az ítéletnapi időben sokan tanultak meg imádkozni; Isten lelke járt köztük, ki a szíveket érinti, s az ajkakat nyitogatja, s kinek illetésére nincs az a kőszív, mely ki nem nyílnék, s nincs az a száraz, néma ajak sem, mely ne suttogná: Istenem, Uram, irgalmazz nekem!”30 Mikor kigyulladtak körülöttünk a háború lángjai, a nagy világégés kohójában csak a keresztény világfelfogás állta ki a tűzpróbát. Feltámadt bennünk s közöttünk az ősi, győzelemre nevelő, boldogító s üdvözítő hit. Elnémult harangjai „a nagy végzetek szélvészében”31 megkondultak, s a toronytól toronyhoz rezgő hanghullámok tengere megremegtette a levegőt s a szíveket. Templommá, oltárrá változott az édes haza, melyről éjjel-nappal az 25 ÖM 12,58. Eredeti megjelenés: Prohászka Ottokár: Gondolatok a századvégi hódolatnak és a magyar katholiczizmus 900. jubileumának ünnepére. Budapest, 1900. A Szent István Társulatnál megjelent füzet kifejezett célja retorikai segédanyagok, beszédvázlatok közlése volt. 26 René Viviani (1863, Sidi bel Abbés - 1925, Le Plessis-Robinson) francia politikus. 1893-1902 között és 1906-1922 közt képviselő, az első francia munkaügyi miniszter. 1913-1914-ben kultuszminiszter, 1914 júniusától miniszterelnök és külügyminiszter. A német támadást követően utóbbi címéről lemondott, 1915. október 29-én a miniszterelnökségről is. Igazságügy-miniszter lett egészen 1917 szeptemberéig. 27 Eredetiben: „Nous avons éteint les étoiles du Ciel.” Vo. Revue internationale de l’enseignement, Année 1911,61. 410. 28 Friedrich Nietsche (1844, Röcken - 1900, Weimar) német filozófus. 29 Isten halott. Éljen a felsőbbrendű ember! - német. Két különálló gondolatának egybeolvasztása. 30 ÖM 9,181.1914. december 18-i püspöki pásztorlevélből való gondolat. 31 VÖ. ÖM 10, 207. Pontosan: „nagy végzetek szélvészei”. Korábbi megjelenés: Prohászka 1915. 71. Első megjelenés: Prohászka Ottokár: Szent István alakja 1914-ben. In: Élet 6. évf. (1914) 1086-1089. 108 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
