Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 1. Griger Miklós: Mária, segíts! (1915)
Függelék 1. Griger Miklós: Mária, segíts! Szentbeszéd a Máriaremetei kegytemplomban, 1915. június 13-án (A Katholikus Népszövetség kiadványa, Budapest, 1915. SzfvPL - VII.106. - Historia Domus, 1842-1962, 399.) Kedves testvéreim! I. Beteljesedtek rajtunk az Úr szavai: „Nem lesztek megkímélve, s nem maradtok büntetés nélkül, mert fegyvert hozok e földnek minden lakosára; népről-népre veszedelem megyen által, és nagy szélvész emelkedik a földnek végső határairól; kiáltanak a pásztorok és a nyájak vezérei jajveszékelnek, mert az Ur elpusztította legelőiket.”1 Reánk csapott a nagy Istenítélet. Az Ür ítélkezik fölöttünk, mert megfogyatkoztunk gyermeki kegyeletünkben, s hűtlenek lettünk hozzá. „Az Úr törvénybe szállott a népekkel”,2 és a háború vasvesszejével sújtja őket. Ez Istenítéletet hirdeti a sok-sok emberroncs, letört exisztencia [sic!], testben, egészségben, reményeiben letört ember; a növekedő drágaság, a sanyargató nyomor, az ipar és kereskedelem pangása; a sorvadó társadalom; az elhagyott városok, melyekben ártatlan gyermekek nem játszadoznak az édes otthon küszöbe előtt; az égő falvak, melyek rémes világosságot terjesztenek az éj sötétségében; a feldúlt és elhamvadt tűzhelyüket sirató menekülők, kiknek az út pora vagy a rengeteg pázsitja szolgál fekhelyül, a csillagos égbolt pedig fedélül; a meztelen, kormos, égnek meredő falak, a hamuvá perzselt családi fészkek, a pokol színhelyévé változott földi paradicsomok... „Az Úr minden halandó felett ítéletet tart.”3 Ezt hirdetik az örökkévalóság kitágult kapui, a csatamezők, melyeken a halál oly dúsan arat, mint soha, amióta az emberiség életében a háború fúriái felszabadultak; a megnyílt és felhantolt tömegsírok, melyekben fej fej mellett, váll váll mellett pihennek a bajtársak, amint életükben is egymás mellett harcoltak... Mécses nem ég, gyertyafény nem pislog sírhantjuk felett, csak az ég csillagai virrasztanak fölöttük... A síri csendet [sem]mi sem zavarja, csak egy-egy haldokló hősnek utolsó imája, elhaló sóhaja... Isten veletek, a hősiesség vérző borostyánkoszorúzottjai, a honszerelem dicső vértanúi! A hála könnyeivel áztatjuk hideg, merevülő kezeiteket... Isten nyugasztaljon [sic!] 1 Jer 25,29-36. 2 Jer 25,31. 3 Jer 25,31. 102 FORRÁSOKA SZÉKESFEHÉRVÁR] EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
