Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 1. Griger Miklós: Mária, segíts! (1915)
benneteket, ti áldott, ti jó testvérek, kik pirosló véreteket ontottátok értünk s gyermekeinkért... A háború az Isten ostora. Ezt hirdeti a gyászba borult otthon, melyben gondban s aggodalomban él a sok-sok édes szülő, hitves és gyermek, melyben annyi szomorúság, gyászfátyol és feketeség ijeszt körülöttünk, melynek sötétségéből annyi halovány arc s annyi tündöklő könnycsep[p] csillan felénk... Ez hirdeti a száz és százezer siralomházzá változott család, melynek ege be van borulva a bánatnak felhőitől, melyben minden fény kialudt, a fájdalmas anyák, a bús naimi özvegyek,4 a gyermekeiket sirató Ráchelek,5 az özvegyen maradt asszonyok, az édes atyjukat hasztalan hívó-hívogató árvák százezrei... II. Kedves jó lelkek, kik hangos zokogással siratjátok a dicsőség mezején elesett véreiteket, elsőben ti édes szülők, kik nem a németek nagy imperátorának vaskeresztjét viselitek ezer sebtől vérző szívetek fölött, de a fájdalmak férfiának, a Jézus Krisztusnak súlyos fakeresztjét hordozzátok törékeny vállaltokon, hozzátok fordulok az Úr szavaival: „Ne sírj!”6 Mindenható Isten, te vagy tudója annak, mily szívesen áldoznám fel életemet a csodatevés hatalmáért, hogy azt mondhatnám a tömegsírok éjjelében örök nyugalomra dőlt hősöknek: keljetek fel! Mily örömest rohannék ezer halálba, ha vérem ontásával visszaadhatnám hazámnak acélkarú, aranyszívű, daliás hőseit, kik „erősebbek voltak az oroszlánnál, gyorsabbak a sasnál, kedvesek és szépek életükben”,7 ha a gyászoló s élete napjától megfosztott hitvesnek karjaiba vezethetném a szerető férjet, az árváknak viszszaadhatnám a kenyérkereső atyát, a fájdalmak tengerében elmerült naimi özvegyeknek szemök fényét, az édes jó fiút, anyai szívük büszkeségét, aggkoruk támaszát. De nem tehetem. Papi hatalmammal a legszentebb életet lehelhetem az élettelen ostyába, de kedveseiteket nem adhatom vissza; könnyeimen keresztül, fájdalmamon mélyen, élesen nyilai át az igazság: egyedül az Isten mindenható, s akinek ajakát lezárta a halál, akinek szíve megszűnt dobogni, csak Isten támaszthatja fel halottaiból. Egyért azonban könyörgök Uramnak s Istenemnek: adjon szeretetteljes, vigasztaló, bátorító, felemelő szavakat ajkaimra, szavakat, lágyan zengőket, mint a hárfahang, s mégis a diadal kürtjéből harsanókat, hogy tőlük meleg legyen szívetek s éltetek e nehéz, szomorú óráiban el ne sötétüljön lelketek, hogy nemcsak Isten akaratában való megnyugvással és csendes megadással, de szent büszkeséggel áldozhassatok a haza védelmében elesett fiaitok, testvéreitek, férjeitek s atyáitok soha el nem halványuló emlékének. ...Hívott a király, s akikhez szózatát intézte, elhagyták az ekeszarvát, üllőt, gépet, gyalupadot, katedrát, íróasztalt s - fegyvert ragadtak. Lelkűket felsze4 Vő. Lk 7,11-17. 5 Vo.Jer31,15. 6 Lk 4,13. 7 Vö. 2Sáml,23. 1. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 103
