Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 Most 1927-ben következik az iskolakérdés megoldása. Ebben már minden rendben van. Most a tervet csináltatom, és azután az egészet fel fogom terjeszteni jóváhagyás végett. Az iskolaszék úgy gondolja, hogy egy teljesen modern dolgot fog alkotni: mindjárt 8 osztályra számítva, fedett tornateremmel - amely színpad is lesz egyúttal -, leventék téli képzésére és népoktatás céljait szolgáló helyiséggel (felnőtteknek). Lesz tanácsterem, könyvtárterem és 2 nős tanító számára lakás. Új tanerőket állítunk be. Miután a harangjaink is megvannak, 1927-ben teljesen bevégződik a plébánia restaurálása; csupán csak apróbb dolgok, mint új orgona, festés, aranyozás [és] a község területén elszórtan levő szobrok, keresztek, kápolnák biztosítása van hátra - ami már nem ád oly nagy munkát és 1-2 év alatt biztosítható, és ezzel a hitközség külső képe eléggé tisztességesen alakul ki. Belső állapot. Majdnem azt mondhatnám: változatlan. Sok gondott okozott az idén az amerikai sekták invásiója. Egy csomó röpirattal jöttek, de miután a sváb nem olvas, kárt nem csináltak, legtöbb dolgot felvágatlanul tudtam kézhez kapni. Nagyobb baj volt a sociáldemokratákkal. Komoly socialista nincs köztük több mint 5-6, de a többi csupán csak nagyobb bérük után kiabál. Sajnos a viszonyok mostohák. Úgy a Metternics-uradalomban [sic!], mint a kisebb környező birtokokon az uradalmaktól sok földet elszedtek, minek következtében circa 60 pár aratóval kell kevesebb. A sváb gazdák is, ahol lehet, mellőzték az aratómunkásokat (még a szőleiket is lóvonta ekével húzták össze) Az aratás is gyenge volt - szóval elég baj volt. A szolgabíró a szervezkedő gyűléseket nem engedélyezte, s így a pártot nem tudták megszervezni - circa 10-12 [-en] vannak bejegyezve. Beszéltem a képviselővel, aki megígérte, hogy bármi módon is, de rajta lesz, hogy a nép munkaalkalomhoz jusson. Már 2 nagyobb munka van is kilátásban, egyik-másik több évre szól. Ettől eltekintve a község képe nem változott. Legtöbb baj van még a házasságok körül, mert ebben teljesen materialista a sváb. A vagyon - ha mindjárt 1/4 hold a plus -, vagy készpénzben pár százezer korona is a többlet mindig dönt. Csakhogy az a baj, hogy a régi, polg. házasság kora előtti anyag már kihal. Az új generáció tudja, hogy a törvény elválasztja - ha baj van -, azért most már még gondatlanabbá köt házasságot, s ha a vagyon mellett nem tudnak összetörődni, válnak. Az állam legalább annyit megtehetne, hogy 23 éves koruk előtt ne nősüljenek (erre volt jó a katonaság), mert ha a fizikai képesség meg is van (ámbár újabban csenevészednek), az ész gyöngén van. Egy másik hiba az, hogy kevés aránylag a férfi, sok a nő — és a lányok minden eszközt skrupulus nélkül felhasználnak a férjfogásra. Persze végeredményben megin[t] a vagyon dönt, s azután marad a sok törvénytelen gyerek és a sok szegény leány-anya. A szolgabíró mindent elkövet a saját hatáskörében, korlátozza a tánczenét is - de hiába! Általában véve a külsőségek még nem mindenütt megvannak, s különösen vasárnapokon erős kath. színt mutat a falu. Nyáron ugyan egyszer-másszor előfordul a munka is, leginkább a közelfekvő uradalmakban és azok miatt. Ivás és kártya dühöng, nem csoda, hisz a múlt években 3 új (korlátozott és korlátlan) italmérés lett engedélyezve, és most már vagy 12 a számuk. A felnőttek oktatása - népakadémia - nehezen megy. Nem érdekli ezeket semmi a világom. Ellenben a levente-ügy igen szépen fejlődik és már a svábok is belenyugodtak, mióta ünnepeken zenés felvonulás van a templomba. Az a tanítóm, aki az egészet vezeti, erősen vallásos irányt adott, és az ifjakon - legalábbis míg levente-sorban vannak - meglátszik a jó hatás sok dologban. 1926-ban volt eddig a legmagasabb a húsvéti áldozok száma. A mindennapi áldozok száma is növekszik - na, ami ezt illeti, ezzel nem vagyok megelégedve. A kongregáció is csak megvan. Volt lelkigyakorlatuk is, de persze mindent magamnak kell végeznem. Hiába van ám az, hogy hívjanak böjtben 496 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
