Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 gyóntatót, idegen papot. Praxisban661 nehéz. A sváb az utolsó 2 hétben (fájdalmas péntektől fehérvasárnapig) gyónik, s ekkor bajos papot kapni. Ha pedig az ember annyira vitte őket, hogy jó, hát egy napra összejönnek mindazok, akik idegen gyóntatót akarnak, akkor rendesen az a vége, hogy az ember viseli a költségeket, meghozza az idegen papot - az érdekeltek este nem jönnek, majd reggel! Reggel megjön a félórai körökben 5-6, ellenben beállít 30-40 vénasszony, akik minden gyóntatót végigpróbálnak, s végül az lesz, ami az idén, hogy a plébános kap ki az idegen paptól, hogy mit bolondítja ide, ha nincs dolog. Általában kevés a bíztató és sok az elszomorító jelenség. S legnagyobb baj az, hogy mihelyst kikerül a sváb a mindennapi iskolából - fiú-leány vegyest - 2 hónap alatt vége az egész nevelési eredménynek. Épp olyan csökönyös, dohogó, babonás kultúrálatlan lesz, és felveszi őseinek összes hibáit és rossz szokásait, mintha az óvodától idáig senki sem foglalkozott volna vele. Egyenesen hajmeresztő arra gondolni, hogy mi lesz, ha ezek mindent németül tanulnának (mert németül kevéssbé [sic!] tudnak, mint magyarul). Szerencse, hogy az általam kontemplált és létrehozott iskolaszék mellett lehetetlen a visszaesés. Pedig az idei képviselőválasztás ismét a nemzetiségi eszme jegyében folyt le. Én csak arra vagyok kíváncsi, hogy ha úgy Kegyelmes Úr egy éven keresztül foglalkozhatna ezekkel az alakokkal [...], nem-e értené meg az ember elkeseredését, aki azt látja, hogy hiába dolgozik. Mert emberek vagyunk és semmi sem teszi az embert annyira kislelkűvé, mint annak a látása, hogy legjobb tudását és erejét a szt. ügy szolgálatában elpazarolja. Tegnap mondta nekem egy fiatalasszony, aki szintén szerencsétlenül él férjével: „bizony igaza van a plébános úrnak mindenben, amit nekünk a házasságról elmondott, de én is meg más is csak akkor látjuk be, mikor már nyakig vagyunk a bajban”. S mikor azt kérdeztem tőle, hogy mondja meg nekem, hogy annyi beszéd és küszködés és fáradtság után miért nem akarják belátni, hogy nekem még mindig igazam volt, s nem saját kis bölcsességemet árulom, hanem az Evangéliumot prédikálom; erre anélkül, hogy gondolkodott volna azt vágta oda: „Wissens geistlicher Herr, wie sind halt dumm!”662 Ipsissima verba.663 Und gegen Dummheit kämpfen die Götter unsonst!664 S ebből van még a faluban tartalék 100 évre való. Kérem kegyelmes uramat, ne tekintse ezt a kis kifakadást tisztelet hiányának, de néha kénytelen vagyok a szelepet megnyitni, mert sok a keserűség. In oscolo sacrae dexterae, [... ] Zsámbék, 1927. I. 2. Excellentiae Vestrae filiorum in Xto [... ] Emericus Radnich 661 Gyakorlatban - latin. «a Tudja, lelkész úr, mi ostobák vagyunk - német. 663 Ezen szavakkal - latin. 664 És a butaság ellen az istenek is hiába küzdenek - német. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL Ili. 497
