Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 pan, mert a lakosság 90%-je46' arató és napszámos. Egész héten másnak dolgozik, s vasárnap a maga 1 -2 hold földjét teszi rendbe, s e rossz példa a serdülő fiatalságra is ragad. Nagy baj az is, hogy templom nincs, és az iskola nem elég kényelmes és tágas istentisztelet tartására. Legsürgősebb teendő: a templom felépítése. Erre nézve a hívek érdeklődése állandóan ébrentartatott, legutóbb pedig nagyobb és talán eredményt hozó megmozdulás történt. Az iskolás gyermekek a karácsonyi, húsvéti és éwégi gyónásokat rendesen elvégzik. Ezenkívül minden Istentiszteleti alkalommal 15-ös turnusokban gyónnak, hogy ők is, és a felnőttek is lássák, hogy nemcsak a nagyobb ünnepeken, de máskor is lehet a szentségekhez járulni. A serdülő és felnőtt hívek közül a nők karácsonykor és húsvét táján tömegesen gyónnak, és húsvéti gyónását 95% elvégzi; azonban a férfinép idegenkedik a gyónástól. Itthon legalább [is] nem gyónik; ha kérdezem egyiket-másikat, hogy gyónt-e húsvétra, azt feleli: igen, Fehérvárott. Igaz-e, nem tudom. Pedig a kegyelmi állapot örökéletbe vágó fontosságáról és a szentségek kegyelmet eszközlő hatásáról gyakori oktatást kapnak. A nép általában ragaszkodik vallásához. Valami adventista kiküldött járt közöttük; ebből kifolyólag 2 beszédben megmagyaráztam nekik a szektát. A fiatalság kissé el van hagyatva; mert a községben nincs alkalmas ember, aki őket összetartaná, pedig tanító kettő is van. A most alakuló Levente-egyesület talán lendít a dolgon. Újságot kevesen olvasnak, mert drága: Új barázda, Népújság, Fejérmegyei Napló, Budapesti Hírlap (a tanítónőnek) jár 1-2 példányban. Sárpentele, 1925. február 8. Nagyméltóságú Püspök Úrnak Krisztusban engedelmes fia Szabó János plébános l6o. Sárpentele, 1925. Szabó János plébános jelentése, 1926. február 4. 4/192 5.464 465 Nagyméltóságú Püspök Úr! Az 1925. évről lelkipásztori jelentésemet alábbiakban alázattal előterjesztem. Sárpentelén az iskolás és ismétlős gyermekek egész éven át szorgalmasan jártak templomba. Az ismétlő iskolából kikerült fiatalságnak is örvendetes haladást tapasztaltam e téren. A lányok ugyan eddig is szívesen jártak isteni tiszteletre, de a férfi fiatalság panaszra adott okot. Most azonban a megalakított Levente egyesület révén ez a fiatalság is fegyelemhez szokik, ami nem csak illedelmesebb viselkedésében nyilvánul meg, hanem abban is, hogy sem a miséről, sem a litániáról nem maradozik el. A felnőtt férfiak és nők templomlátogatása mögötte marad a fiatalságnak. Igaz, hogy a férfiak közül sokat a szolgálat (gulya, ménes, nyáj őrzése) tart vissza, legtöbben pedig vasárnap vagy ünnepen végzik halaszthatatlan magán dolgukat, mert cseléd köznapon arra nem kap szabadságot; a nőket pedig 464 A szerző ugyanis a % jelet magában percentként oldja fel, eszerint ragozza. 465 Helyesen vélhetően 4/1926. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 381
