Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 A mondottak után, sajnos, azt kell mondanom, hogy híveim erkölcsei, azok egész mentalitása, súlyos kifogások alá esnek. Kérdés, mi ennek az oka. Ez a kérdés annál inkább jogosult, mert a község népét átlag elmagyarosodott tótok képezik, márpedig közismert dolog, hogy a tót sokkal vallásosabb és sokkal könnyebben vezethető, mint a pusztazámoriak. E kérdésen sokat töprengtem, sokszor meghánytam-vetettem magamban azt is, nem vagyok-e velük szemben igazságtalan, nem kell-e figyelembe vennem a faluban uralkodó szegénységet stb., a főváros közelségét, amelyet nem egyszer emlegetnek az ilyen állapotok magyarázataképpen. Tény az, hogy a falu népe nagyon szegény. A leggazdagabb gazda - „a gazdag Csóly Mihály" - 17 hold ura. Utána következik két gazda 7-10 holddal, a többi 1-3 holdat mondhat magáénak. Ezzel szemben az is tény, hogy a Nagyszeben közelében fekvő, Michelsberg (Kisdisznód) nevű szász faluban a nép talán még szűkösebb anyagi viszonyok között leledzik. Én e faluban a világháború előtt s annak első két évében töltöttem a nyári szünidőt, s így az ottani viszonyokat jól ismerem. E két falut összehasonlítva azonban azt kell mondanom, hogy a michelsbergi szászok igénytelensége előtt kalapot kell emelnem. Nem szorgalmasak azok sem, sok „úri” vonás van azokban is, szeretik bizony - de tény az is, hogy tisztességtudók, illedelmesek, összetartanak és sokkal elégedettebbek. Ennek nyitja egyszerűen az, hogy életmódjuk sokkal egyszerűbb. Hétköznapi ételük a talukes (kukoricamáié), húst csak vasárnap látnak. Az én híveim ellenben nagyralátók és istenük a has: „quorum venter deus est”402. Ennek végoka alkalmasint az, hogy Pusztazámor valaha 5-7 nemesi család fészke volt. Ezek mint [sic!]403 költekező életmódjuknak estek áldozatul, kivéve a takarékos Barczáékat, ezektől tanulták meg az urizálást, a költekezést és last not least404 az erkölcstelenséget. Bizonyos, hogy a főváros közelsége erkölcseiket jó irányban aligha befolyásolta, azonban ez a körülmény e falu gyászos állapotának kielégítő magyarázatát nem adja. Pusztazámor népének szokásai erősen emlékeztetnek arra a jellemzésre, amelyet R Lammers S.J. ad az arab nomádokról Le berceau de 1’ Islam c. munkájában405, vagy ahogy Schwarz, a taskendi Observatorium 15 éven át igazgatója ecseteli a turkesztáni városokba telepedett törököket, a szártokat. Mondjuk meg őszintén, kertelés nélkül: nemcsak Pusztazámor népe, hanem Csonkamagyarország lakosságának nagy része még ma sem igazi paraszt, hanem a legjobb esetben félnomád. A cigány életmóddal, a körülmények kényszerítő hatása alatt a magyar Alföld lakossága a telepes életmódra fanyalodott ugyan, de igazi paraszttá soha sem lett. A nomád hadakozik, halászik és vadászik, de komoly munkát csak kivételesen végez. A házimunkát elvégzik az asszonyok; nyáron még csak tesz-vesz valamit, de télen viskójába veszi magát s a hideget átdidergi és átkoplalja. A mi népünk csak nyáron szeret dolgozni; a téli munkától irtózik; ilyenkor terített asztal mellett, borosüvegek társaságában szeretné tölteni idejét, nagyokat pipázva és még nagyobbakat köpködve. A nomádnak meggyőződése nincsen. Politikai állásfoglalását, vallását úgy csereberéli, ahogy az érdekeinek megfelel. A kereszténységet nem szereti, mert Krisztus tanítása a lopást, a nomád fő bűnét tiltja. Innen van, hogy a kereszténység nomádok között soha elterjedni nem tudott. A régi Arábiában keresztényekkel csak az oázisokat lakó telepeseknél találkozunk; a nesztoriánusok a keresztény hitet Turkesztán török törzsei között is elterjesztették, sőt még az is megesett, hogy itt-ott egy-egy „király”, azaz amolyan haramia törzsfőnök is megkeresztelkedett, azonban a kereszténység gyökeret verni e martalócok között soha sem tudott. A középázsiai törökök voltak tűzimádók, manichaeusok, nesztoriánusok, muszlinek és buddhisták; az egyik vallást felvették, a másikat 4112 Akiknek istenük a has, a torkosság. - latinul megismétli a magyar kijelentést. 4<li Helyesen: mind. 4,14 Mégkevésbé - angol. 405 A kötet 1914-ben jelent meg. 346 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
