Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 minden kereseti lehetőséget ragadjanak meg, jövedelmüket okosan osszák be, búcsú- és ünnepnapok alkalmával könnyelműen el ne költsék, a helybeli zsidónál előre le ne kössék. Azt hittem, hogy bölcs és jó dolgot cselekszem, ha azt nekik óvatosan megmondom. Sajnos, nem számoltam a falusi emberek egyik legvégzetesebb hibájával: azzal a hihetetlen gőggel, azzal az úri pöffeszkedéssel, amely ezeket a szerencsétlen, földhözragadt embereket oly hátrányosan jellemzi. Azt üzenték nekem vissza: varga, maradj a kaptafánál; én talán értek az én dolgomhoz, azonban ők az ő szakmájukban jártasabbak, mint én s az ő dolgaikba ne ártsam magam. Megmutattam nekik gyakorlati úton, hogy ehhez is jobban értek. A faluban kipusztult a baromfi fele, nálam egy sem; az ő kertjeik termése silány volt, nálam megtermett minden. De, hogy is lehetne az ő földjeiken valami? Szántásról fogalmuk sincs; az ő földjeik trágyát alig látnak - nem mintha trágyájuk nem volna; egyszerűen azért, mert az ő elvük: rablógazdálkodás: a földet kiuzsorázzák és munka nélkül nagy termést akarnak. Az „enyém” s a „tied” közötti különbségről egyáltalában nagyon laza fogalmaik vannak. Nekem tavaly a szenem felét lassacskán elhordták, elül-hátul megloptak, becsaptak. Hiába próbáltam meg mindent, hogy a tolvajokat kézre kerítsem. Sokszor ordítani szerettem volna dühömben, hogy ezek a rusztikus gazemberek engem, a professort, az akadémikust, csúffá tesznek. A tolvajlások végrehajtásában t. híveim hihetetlenül leleményesek; tetten érve soha zavarba nem jönnek; úgy látszik, a mentséget előre kieszelik, ha valahogy bajba találnak jutni. Csúnya vonásuk az irigység, amely minden képzeletet felülmúl. Jaj annak, aki váratlanul valami keresethez jut. Ffogy leszólják, hogy meggyanúsítják! Szenvedélyük a pörlekedés s a pörösködés. A családokban a szeretet rara avis400; testvér testvérrel, rokon rokonnal pöröl, olykor minden józan ok nélkül. Közjóról fogalmuk sincs. Az utcákon levő fákat irgalom nélkül kivágják; ha valakinek agyagra van szüksége, megtúrja az utca közepén átfutó árok szélét, nem törődve azzal, hogy a záporeső vize a lyukat tovább vájja. Innen van, hogy a falu igen rossz benyomást kelt, ha valaki a lyukas, össze-vissza feltúrt utcán végigmegy. Ha valakinek disznaja elhull, húsából szappant főz s a csontokat egyszerűen eldobja; az elhullt baromfi maradványait rendesen a patakba hányják. Magától értetődik, hogy ilyen barbár szokások mellett az állatok között a baromvész állandóan pusztít. Nagy hibája népemnek a könnyelműség. Ha pénzre tesznek szert, menten hejehuját csapnak a kocsmában és keresetüket elisszák. Ha azonban ivásra nem telik, elégületlenek és az „urakat” szapulják. Könnyelműek sajnos a nők is. A falu tele van vadházasságokkal, s ami a legnagyobb baj, a házasságok ügye az adott viszonyok között java részben alig rendezhető, még pedig azért, mert leginkább hadiözvegyek vannak az ilyen „bagóhiten”, akik, érvényes házasságkötés esetében hadiözvegyi jutalékaikat elvesztenék. A háború egyáltalában nehezen gyógyuló sebeket ejtett híveim testén és lelkén egyaránt. Nem a hadviselt katonákat értem; nem, mert nem ezek a legrosszabbak, hanem a gyermekeket. A háború alatt született gyermekek nagy része gyöngeelméjű, valószínűleg azért, mert ha a férj szabadságra jött haza, a szabadság ideje alatt többször lerészegedett és részeg állapotban cognuvit uxurem401; az idősebb gyermekek viszont apai felügyelet nélkül nőttek fel, elzüllöttek és hihetetlenül duhajokká lettek. Iskolámban az első-, másod- és harmadosztályosok nagy része - sőt azt merem mondani, legnagyobb része - hülye; az idősebb gyerekekkel pedig alig lehet bírni. Hittanórák után nem egyszer támolyogva megyek hazafelé, mert a botot nem szeretem használni, de sajnos, szusszal sem bírom. 411,1 Ritka madár - latin. Vö.: „fehér holló” a magyarban. 4,11 Ismerte meg [a szó testi értelmében] feleségét - latin. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 345
