Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 újabb időben két katholikus államban történt kísérlet a nemzet s az állam megmentésére dictatorius úton: Olasz- és Spanyolországban. E tény szerintem csak azt bizonyítja, hogy egyedül katholikus nemzetekben maradt meg annyi vitalitás, hogy az egyedül lehetséges kibontakozás módját komolyan keresik, bár nagy kérdés, van-e még bennük annyi lelkierő, hogy ezen az úton megmaradjanak és annyi hatalom, hogy céljukat meg is valósítsák. Európa többi népei a Parlamentarismus bálványát imádják, amely pedig föltétlenül romlásba viszi őket, mert alapja, a népfölség elve, hazug; s előbb-utóbb a destructiv elemek felülkerekedését idézi elő. Az itt ecsetelt saecularis lelki folyamat okozza mindazt a bajt, amellyel a lelkipásztornak lépten-nyomon kell küzdenie és különösen ez az oka a tömeg „antiklerikális” hangulatának. A tömeg ösztönszerűen érzi, hogy az egyház a solidarismus elvének csaknem egyedüli komoly képviselője, s a modern „szabadságeszmének” halálos ellensége. Volt idő, amikor én is [... azok]398 közé tartoztam, akik a modern kor antiklerikális hangulatának okait kutatva a hibát az egyház egyes „elavult” intézményeiben vélték feltalálni. A byzanci egyház történetének tanulmányozása azonban arról győzött meg, hogy ez gyászos tévedés volt. Ehrhard „libeláris katholicismusa” ostobaság, limonádé. A byzanci birodalomban a vallási viták, a legszörnyűbb botrányok napirenden voltak, anélkül, hogy a tömeg hangulata az egyház ellen fordult volna. Theophanes, byzanci krónikás említi, hogy Justinián császár uralkodása elején Isaias rhodosi püspököt egy thrakiai püspökkel együtt kiheréltette - állítólag sodornia vétsége miatt - a fővárosban meztelenül körülhurcoltatta, miközben [...] azt kiáltozták: Püspökök, legyetek tisztességesek! Ezt az adatot azért említem, mert ennek nagy része volt abban, hogy az anticlericalismus okait illetőleg a liberális catholicismus böstörködő megállapításaitól egészen eltérő meggyőződésre tettem szert. Elképzeltem ugyanis, mi történnék mai napság ilyen botrány hatása alatt! Mit írnának az újságok? Hogy üvöltenének? Hány ember hagyná el az Egyházat puszta restelkedésből, vagy más emberi tekintetekből! Azt a szerencsétlen Hohenlohet Nagyszebenben több mint kétszáz híve hagyta faképnél, csak azért, mert egy zupás őrmesterből lett bank- vagy takarékpénztári igazgatónak, aki egyben a hitközség feje is volt, nem adott kezet. Sajnos, az én híveim egy része is határozottan antiklerikális. Miért? Talán ők maguk sem tudnák megmondani. Akármit teszek, semmivel sincsenek megelégedve, pedig nyugodt lelkiismerettel mondhatom, nincs mit rejtegetnem. Az én életem oly nyitott könyv, amelybe bárki betekinthet. Templomomra 9,5 milliót költöttem; a plébánián dolgozó munkásokat jobban fizetem, mint a szomszédos nagy- és középbirtokosok, a falu betegeit nemcsak meglátogatom, hanem szerény képességeim szerint orvosszerekkel is ellátom. Jó ennek dacára a tömeg hangulata, ha talán nincs is ellenem, de a legcsekélyebb okból ellenem fordulhat. Fő kifogásuk az, hogy én „szidom őket”. Ez a „szidás” abból állt, hogy a faluban dívó lopkodás ellen szót emeltem. De kérdem, én, mint lelkipásztor, hallgassak, amikor azt látom, hogy t. híveim még a legszegényebb ember gabonáját és gyümölcsét is elhordják a szántóföldről? Én nem mondhatom nekik, amit egyik paptársam tanácsolt, hogy in extrema necessitate communia cum sint399, menjetek oda, ahol van, mert az „extrema necessitas” esete az adott esetben nem mutatható ki; ellenben híveim a lopás ellen elfoglalt állásfoglalásomat azzal magyarázzák, hogy én a földesúrnak akarok kedvében járni, s ezért neheztelnek. Neheztelésük egyik további oka az is, hogy én több ízben figyelmeztetni mertem őket, hogy munkájukat szorgalmasan, odaadással és nagyobb hozzáértéssel végezzék, hogy földjeiket jól műveljék, 398 A bekezdésben szerplő ógörög szövegrészietek közlésétől eltekintettünk. 399 Végső szükségben közös legyen - latin. 344 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
