Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 tek innen két tanítónőt, de rövidesen vissza is csinálták az áthelyezést, mert minden közügynél nyomosabb volt a protekció. A gyermekek templombajárásan nem kielégítő, a kiadott rendeleteknek az elaggott és elernyedett iskolaigazgató nem tud érvényt szerezni. Jelentéseimet a felettes hatóság azzal veszi tudomásul, hogy legyek türelemmel, az igazgató nemsoká nyugalomba megy, azután máskép[p] lesz minden. A kath. népszövetség itt is felújult, a Bleyer-féle kulturbund azonban — jelentkezők hiányában — nem tudott megalakulni. A keresztényszocialisták szervezését itt is megkezdtem, de eredményről még nem szólhatok. A lányok Mária-kongregációja minden második vasárnap tarja az ájtatosságát, amikor mindig van exhotáció is. Szomorú statisztikai jelentést küldöttem be az elmúlt év házasságairól. l6 pár csupán polgárilag esküdött, pedig a legtöbbjénél nem lett volna akadály, hogy a templomba ne jöhettek volna. Eddig egy párt sikerült rábírni arra, hogy a templomba is eljöttek utólag esküdni. A községházán érdeklődöm, kik vannak ott kihirdetve; ha az illetők nálam nem voltak, felkeresem őket, hogy jöjjenek el a templomba is esküdni. Hiszem, hogy ebben az évben nem lesz ilyen szomorú ez a kimutatás. Befejezésül a lelkipásztorkodás egyik legfontosabb ágáról, a házi pasztorációról szólok. Fájdalom, nem sokat végezhettem ezen a téren; annak a kevés szabad időmnek is, ami a templomon, iskolán, irodán és egyesületeken kívül marad, csak egy részét szentelhettem a házi pasztorációnak, mert a 22 évvel ezelőtt végzett tanulmányaimat kell felfrissítenem és kiegészítenem, hogy a zsinati vizsgáló-bizottság megelégedését végre megnyerhessem. A házi pasztorációban - úgy véltem - hogy legjobb lesz, ha azoknál kezdem meg, akik ritkán, vagy soha nem járnak templomba; tehát ad oves, que perierunt382, a bányamunkásokhoz mentem először. Tapasztalatom az, hogy ennek a munkás népnek legfeljebb 20%-a meggyőződéses szociáldemokrata - tehát vallástalan és hazafiatlan -, a többi kényszer és terror alatt áll és üvölt együtt a farkasokkal. Ez a munkásosztály jóformán teljesen kicsúszott a kezeinkből, s ezért legnagyobbrészt minket érhet szemrehányás, mert nemigen törődtünk velük, minden tekintetben elhanyagoltuk őket. Sem testi, sem lelki jólétükről nem gondoskodtunk. Sok évnek mulasztását kell itt pótolnunk - ha lehet -, hogy ezekből újra keresztény életet élő és hazafiasán érző emberek legyenek. De - Isten segítségével - talán lehet pótolni, ha nem is mindent, de sokat. Érdekes jelenség az, ami itt tapasztalható: a 2000 munkásból, akik lent, a bányában dolgoznak, mindössze ha 200 protestáns munkás van, zsidó egy — a többi katholikus. Legtöbbje könnyelmű életű és könnyű fajsúlyú, azért is nincs meggyőződése, hanem megy gondolkodás nélkül az egy-két jótorkú, de rosszindulatú és lelkiismeretlen Konti utcai vezető után. Az egyik családban az anya mindennapi áldozó, az apa soha nem jár templomba, de otthon mindig együtt imádkozik a családjával, és félholtra verte egyik fiát, mert az egyszer nem ment el a templomba. „Hát maga, M. uram, miért nem jön templomba szentmisét hallgatni, mikor munkabeosztása megengedné?” „Megpróbáltam már” - feleli - „de nem tudtam a sok szekírozást és gúnyolódást elviselni, amivel az elvtársak lent az aknában illettek.” Azt sem igen szívesen vette, hogy náluk voltam, mert ezért is a hántástól félt, csak akkor nyugodott meg, amikor megmondtam neki, hogy a többi munkásokhoz is elmegyek. A másik családnál már évek óta betegállományban van az apa - dühös szocialista. Csak táppénzt kap a társpénztárból, ami nemigen elég magának, feleségének és 3 leányuknak. A legidősebb leány már szolgált is, de lopott; el is ítélték őt lopásért. Nagy a szegénység, nem lehet megélni a táppénzből, hát átjárogattak a szomszéd kukoricásba kukoricát szedni az apa és lányai, és eladták másnap a piacon. A bányaigazgató felhívta figyelmemet erre a családra, hogy mentsük meg a gyerekeket az apá- 582 582 A juhokhoz, kik elvesztek- latin. Vö.: Mt 10,6. 330 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁR] EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
