Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 tói, mert teljesen elzüllenek és testileg is tönkremennek az ilyen apa gondossága mellett. Bementem a 3 kisebbik lánnyal és az apjukkal a Gyermekvédelmi Ligába; a gyermekeket „kitűnő” anyagnak találta az orvos, rosszul táplálkoztak, elmaradottak - soron kívül mehetnek fél évre Belgiumba. Nem akarom leírni, mert hosszú lenne, miért nem mentek mégsem ki a gyermekek; csak röviden annyit, hogy az apa azt kérdezte tőlem, mit kap majd ő, ha a gyermekeit elviszik? Hiába volt itt minden magyarázat, hivatkozás az okosan szerető apai szívre, aki lemond a saját kényelméről gyermekei javára, a végén azt mondta V elvtárs: „A gyerekek az enyémek, én parancsolok velük, és én, az apjuk, nem engedem ki őket Belgiumba”. Megtudtam, hogy a bizalmi beszélte be ennek a szerencsétlen embernek, hogy ne engedje ki kezei közül a gyermekeit, mert odakünjn], Belgiumban telemaszlagolják a szegény gyerekek fejét mindenféle vallásos hóborttal. Amint egyszer az aknáról hazafelé jöttem, megfogott egy bányamunkás, hogy őneki volna egy nagy kérdése hozzám. „Halljuk, mi az?” „Hát, hát, kérem, én gyónni szeretnék; megint elmúlik a húsvét és én még mindig nem voltam gyónni.” „Hát csak jöjjön bármikor.” „De én nem akkor szeretnék, amikor a többi emberek is mennek; ha lehetne egyszer korán reggel.” Ez a szegény Nikodémus383 néhány nap múlva reggel 4 órakor már a templombajn] volt, gyónt és áldozott, azután hosszan imádkozott és ment dolgozni. Mikor megköszönte, hogy meggyónhatott, arra kért még meg, hogy ezt ne mondjam meg senkinek Nappal nem mert jönni, félt a gúnytól, az elvtársak hántásától és rosszakaratától. Ezután kihirdettem, hogy a munkások, akik kora reggel a városba mennek dolgozni és késő este jönnek haza, vagy akik nappal más oknál fogva nem érnek rá, bármily késő este vagy korán reggel jöhetnek gyónni. Fájdalom, több követője nem akadt az előbbi példának. Általában pedig úgy a bányatelepen, mint a faluban azt a szomorú dolgot tapasztaltam, hogy a legtöbb helyen nincs tisztességes keresztény családi élet, nincsenek jó anyák, akik a gyermek nevelésében örömüket lelnék. Úgy nő fel a legtöbb gyermek, mint a vadoné, az anyja nem ér rá, vagy nem akar a gyerekkel foglalkozni, vagy táláén nem is tud, mert hiszen már ő sem kapott katholikus nevelést. Az állami iskola sok tanítónőjének pedig az a tanítás is sok, a nevelésre már nincs idejük. Az egyik meg is mondotta, hogy azért nem fizet minket az állam, hogy az iskolán kívül is foglalkozzunk a gyerekekkel. A napi imáimban kérem a Mindenhatót, keresem a jóindulatú és áldozatkész embereket, hogy segítsenek nekem annak a lehetetlennek látszó dolognak megvalósításában, hogy itt egy apácazárda létesülhessen hitközségi iskolával, ahol jobb anyákat nevelenek, amely nevelés alapja lesz az egész község erkölcsi megújhodásának Valami kis reményem már van, hogy talán lehetséges lesz e tervek megvalósítása. Ezt a kis reményt táplálom erős bizalommal úgy a Mindenható segítségében, mint a jóemberek megértésében, táplálom alázatos könyörgéseimmel az Istennél, sok kérésemmel a jóembereknél. Pilisvörösvár, 1926. március hó. Nagy Ipoly id. adm. 583 583 Vö.:Jn 3,1-2. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉKVÁKi EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 331
