Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 helyébe a bizalom jött, amennyiben minden ügyes-bajos dolgaikkal hozzám fordultak még azok is, akik kezdetben engesztelhetetlen ellenfeleknek látszottak, akik mindig hangoztatták: nicht der Grund braucht den Geistlichen, sondern der Mensch.378 Tehát mindenki fizessen egyformán, szegény és gazdag egyaránt. Miután a községi háztartás új törvénye nem engedte meg az 50%-nál nagyobb községi pótadót, és azért a község 1924. december 31-ével beszüntette a megegyezés szerint kötelező javadalmazás folyósítását, a szentiváni lelkészi állás nehéz probléma elé került. Az egyházközség képtelen lett volna a lelkészi állást fenntartani, a kántort, az egyházfit fizetni, mert a lakosság szegény, a falu határa kicsiny, a bánya szentiváni aknája pedig megszűnőben volt - azóta már meg is szűnt -, így a szénbérfillérek, amik a lakosságnak egyik fő jövedelmét képezték, mindig kisebbek lettek. Új megoldást kellett találni, hogy a 2200 lélekkel bíró községben az állandó lelkészség megmaradhasson. Isten segítségével sikerült az államtól évi 50 q búza-kiegészítést megkapni; a többi részt az egyházközség garantálta, valamint a kántor és az egyházfi fizetését is. így megvolt újra a mindennapi kenyér, megvolt a biztosíték a lelkészi állás fenntartására. Az állami kiegészítés kiutalásáig a politikai község előlegezte a körülbelül megfelelő összeget minden hónap elején, mivelhogy az Isten szolgája sem élhet a levegőből! Mikor azután az állami nagyobb kiegészítés csökkentette a hívőknek papjukkal szemben vállalt terheit, elsimultak az ellentétek, megbékéltek a kedélyek; mert hiszen a jó szentivániak nagyon boldogok voltak, amikor 1919. évben állandó lelkészséget kaptak, de mikor ezt a boldogságot súlyos pénzzel kellett megfizetni, mégis inkább lemondtak volna róla. Az istentiszteletet iparkodtam mindig pontosan megtartani. Mindenben követtem a zsinati törvényeket. A zsinati törvények által előírt temetési imákat a Nagyméltóságú Püspök Úr által kijavított német fordításban végeztem. A nagyböjt minden keddjén este böjti prédikációt, utána litániát tartottam; péntekjén pedig keresztút volt szintén litániával. Fájdalmas péntekre egy lazarista atya jött át Piliscsabáról gyóntatni; ezt előző vasárnap kihirdettem. Az eredmény elég szép volt; az intelligentia - beleszámítva az állami iskola tantestületét - szép példát adott, amennyiben majd minden gyóntak; a falu népe is nagyobbrészt, csak a munkásságból jöttek kevesen. Az iskolás gyermekek, az ismétlősök is, elvégezték az évi 4 szentgyónásukat; a nagyobbak ezenkívül is többször gyóntak. Az újhold vasárnapja helyett a hónap első vasárnapját tartottuk meg; az első pénteken Jézus Szent Szíve Társulat tagjai végezték el gyónásukat és járultak a szentáldozáshoz. Az oltáregyesület tagjai minden hónap második vasárnapján tartották meg az ájtatosságukat; de arra nem tudtam őket rávenni, hogy ugyanakkor mindnyájan a szentségekhez is járuljanak. Katechezist minden vasárnap délután, a litánia után tartottam, amelyeken a kis katekizmus kérdéseit magyaráztam. Hallgatóság mindig kielégítő számban volt. A kath. népszövetség életre kelt; a megkezdett alapon most már szépen fejlődhetik tovább. A levente egyesület a legjobb az egész környéken Pilisszentivánon. Az énekkara a kántor szorgalmas munkálkodása folytán elsősorban egyházi énekeket tanult, és a fiatalok vezették énekükkel az egész templomot. Több műkedvelő előadást tartottak, fegyelmezettségükkel pedig például szolgáltak a felnőtteknek. TMA lelkieknek nem kell [anyagi] alap, csak ember - német. 328 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
