Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 Ezekben a sorokban iparkodtam Nagyméltóságod előtt rámutatni azokra a sötét felhőkre, amelyek 1924. évben Nagytétény határa felett végig vonultak, de egyúttal az itt-ott felvillanó reménysugarakra is, amelyek nem engedik, hogy panaszkodjam és csüggedjek, hanem inkább további és intenzívebb munkára bíztatnak, megemlékezve szent Pál apostol szavairól: „Neque quis plantat, neque qui rigat, sed qui incremendum dat, Deus!"M) Ehhez a munkához püspökatyai áldását és támogatását kérve, vagyok Nagytétény, 1925. jan. 31-én Nagyméltóságodnak engedelmes és hálás fia Ferschich János plébános 113. Nagytétény, 1925. Ferschich János plébános jelentése, 1925. december 31. 48/1925 1925. Lelkipásztori jelentés Nagytétény Az 1925. év mindjárt [az] elején sok gonddal kezdődött. A segítségemre beosztott Czethofer József hitoktató ugyanis beteg lett. A sok éjjelezés, amelybe az itteni züllött társaság sodorta, megártott az amúgy is gyenge szervezetének. Szívbaja miatt március elején a kórházba kellett mennie. így azután egészen őszig egyedül maradtam. Ha meg is volt bennem a jóakarat, de mind a 32 vallástan órát nem bírtam magam ellátni, amiértis egyes tanerők segítségét kellett igénybe vennem. Varga Jenő budafoki káplánnak június hóra való idehelyezése legalább arra volt jó, hogy nyugodtabban mehettem a kerületbe levizsgáztatni. Mivel azonban ő tudta, hogy itteni dispozíciója ideiglenes, nagyobb buzgalmat nem fejtett ki. Február hóban sikerült az oltáregyesületet megalakítanom. Minden hónap első vasárnapján közös szentségimádás lesz tartva, a többi vasárnapokon pedig litánia előtt a szentolvasót imádkozzák. Első feladatunknak a villanyfénynek a templomunkba való bevezetését tekintettük, ami közel 20 millióba került. Március 25-én az esti litániánál gyúltak ki először a villanykörték. Nagy volt mindnyájunk öröme, de legboldogabb mégis én voltam, hogy már a második templomba sikerült a villanyfényt bevezetnem. Időközben jogilag megüresedett a tököli plébánia, és onnét egy küldöttség jött hozzám azzal a kéréssel, hogy menjek át hozzájuk plébánosnak, mivel nyelvüket beszélem. Amennyiben a ft. egyházmegyei hatóság szintén eme óhajnak adott kifejezést, tényleg gondolkodni kezdtem afölött, hogy ne menjek-e át Tökölre lelkipásztornak. Annyival inkább kötelességemnek tartottam latolgatni ezt a tervet, mivel datus est mihi stimulus [meae] carnis, angelus satanae, qui me colaphizet.310 311 Sokat tanácskoztam és imádkoztam. Közben híveim is tudomást szereztek eme szándékomról és élükön a község főjegyzőjével ismételten marasztaltak, hogy ne hagyjam el őket, és hogy ne engedjem magam 310 Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak a gyarapodást adó Isten. - latin, lKor 3,7. 311 Tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon - latin, 2Kor 12,7. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 271
