Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 112b. Nagytétény, 1924.306 Ferschich János plébános jelentése, 1925. január 31. 16/1925 Méltóságos Püspök Úr! Az 1924. év első felében eddig soha nem tapasztalt mulatozási kedv szállta meg híveim lelkét. Nem volt vasárnap, hogy valamelyik vendéglőben nem lett volna táncmulatság, kabaré, barátságos családi estély. Sőt, húsvét után egy színtársulat telepedett itt le, és teljes 3 hónapig telt ház mellett játszott. Fájdalom: amily mértékben megtelepedtek a korcsmák, oly arányban üresedett Isten háza. Mivel községünkben a vigalmi engedélyt az áll. rendőrség adja meg, én és az elöljáróság tehetetlenül álltunk ezzel a veszélyes élvezeti lázzal szemben. Felsőbb hatalomnak kellett közbelépnie, hogy az emberek vigadozási kedve lelohadjon. T.i. munkahiány és pénzszűke kezdte hatását éreztetni, és az ősszel a határtalan mulatozásnak vége szakadt. A jégeső, mely határunk egy részét érintette, a gyenge termés és szüret miatt még a jobbindulatú földművesek ajkairól is felhangzott a kifakadás: „Hiábavaló az imádság és a templombajárás!" Az elbocsátott gyári munkások keresethiány folytán keserednek el és panaszkodnak a vállalatok vezetősége ellen, amely a szegény ember előtt elzárja a munkaalkalmat. Az építkezésnek teljes szünetelése nyomottá tette a kőfaragók, kőművesek és ácsok lelkületűt, pedig a helybeli férfilakosságnak kb. 50%-a ezen szakmákban dolgozik. A lelkek keserűséggel teltek meg, és kétszeresen megnehezült a lelkipásztorkodás munkája. Különben itt a föváros tőszomszédságában már kezdet óta kavicsos az Úr szőlője. Úgy fél évszázaddal ezelőtt Budafok, Budatétény és Nagytétény határa csupa szőlő volt, és ez a vidék szállította valamikor a híres budai borokat. A lakosság nagyobb része kora tavasztól késő őszig künn a szőlőhegyen, a szabad ég alatt dolgozott. Mivel fáradságának gyümölcse teljesen az időjárástólfüggött, vészes felhők közeledtekor szinte ösztönszerűleg az ég felé emelték kezüket és Istenhez fohászkodtak. De amikor a filokszéra [sic!] tönkretette e szőlőket, az emberek más keresetforrás után néztek. Abban az időben indult meg a budai Lágymányoson, a budatétényi villatelepen, a nagytétényi Baross Gábor telepen a nagy építkezés, úgyhogy itt úgyszólván minden második férfi kőfaragó, kőműves vagy ács lett, míg a nők az egymásután épülő gyárakban kerestek elhelyezkedést. Ezzel a gazdasági átalakulással a lelkekben is nagy változás állott be, annyival is inkább, mivel a lelkipásztorkodás nem tartott lépést az új szociális viszonyokkal. Az emberek engedtek a régi hagyományokból, és e század elején nemcsak a régi sváb nemzeti viseletét tették le, hanem vele együtt a régi felfogást és erkölcsöket. E liberális korszakban a tanítók mindinkább húzódozni kezdtek attól a hivatástól, hogy a gyermekeket a hitre tanítsák, őket a vallásos gyakorlatokra szoktassák. Viszont az öregebb papoknak a hitoktatás elviselhetetlen teher és nyűg volt. így az ifjúság mélyebb vallásos érzés nélkül nőtt fel, majd pedig a gyárakba kerülve a rossz sajtó lelkűket teljesen megmételyezte. Az ifjabb anyák már nem adhattak vallásos nevelést gyermekeiknek, mert ők maguk egészen más légkörben nőttek fel. Valóban itt a lelki filokszéra [sic!] teljesen kipusztította az Úr szőlőjét. 3116 Részletei megjelentek az 1926/1. sz. püspöki körlevélben (szám nélkül, 4-5). A közreadás során kurziválva jelöljük a körlevélben nem publikált szövegrészeket. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL 111. 267
