Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 Nem csoda azért, hogy midőn 1912-ben ősszel Nagytéténybe érkeztem, és itt első vasárnap fungáltam, még a kíváncsiság sem hozta az embereket a templomba, mert mindössze a gyermekekkel együtt 70-en vettek részt a szentmisén. Sőt, midőn 1909-ben a redemptorista páterek itt missziót tartottak, a férfiak a templomtéren összebeszéltek, hogy azért sem mennek gyónni. Jellemző az is, hogy midőn a plébánia elfoglalása előtt 3 ízben Rőzler Ignáct307 akkori adminisztrátor úrral a vasúttól a községen végig mentem, sem fiatal, sem öreg, sem férfi, sem nő nem köszönt. Ezek a zilált állapotok bírták rá boldogult Neumayer Ferenc akkori torbágyi plébánost, hogy nagytétényi kinevezéséről lemondjon és az itt hozzá tapadt port is magáról lerázza.)m Ideérkezve beláttam, hogy mindenekelőtt a kipusztított szőlőt új ültetvénnyel kell pótolni: egy egészen új nemzedéket kell nevelni. Ezért teljes erővel az ifjúság nevelésének szenteltem munkámat. És hála a jó Égnek, e téren már némi eredmény mutatkozik. Az elemi iskolák növendékei immár rendesen eljárnak az istentiszteletre. Sőt azáltal, hogy ismétlőiskoláinkban külön miniszteri engedéllyel vasárnapokon lesznek tartva az előadások, a 12-15 éves ifjúság is a tanítóság vezetése mellett jelenik meg a parancsolt szentmisén. Az új ipartörvény értelmében most ősszel tanonciskolát is nyitottunk, és én készséggel vállaltam annak felügyelőbizottsági elnökségét, hogy lelkészi befolyásomat itt is érvényesíthessem. Ily módon alkalmam van az iparosifjúságot is a templombajárásra szorítani. Most még várva várom a levente egyesület megalakulását, amelynek élére kath. fiúiskolánk egyik tanítója kerül. Ezen törvényes alakulatok keretében gondolom az ifjúság vallásos nevelését legjobban biztosítani, így legalább a serdülők legelhagyatottabbjai sem kerülhetik el lelkipásztori gondozásomat. Ha az állami hatalom megadja nekünk papoknak az alkalmat arra, hogy a fiatalság vezetésére befolyást gyakorolhassunk, úgy azt gondolom, hogy azt készséggel kell megragadnunk és ezzel a törvényadta jogunkkal élnünk is kell. Ugyanezen szempontból támogatom a helybeli Polgári Kört és Iparoskört. Mindkettőben a keresztény szellem uralkodik, ha nem is viselik a kath. jelzőt. Az előbbinek 6 éven át elnöke voltam, és csak a forradalom idején távoztam éléről. Dalárdája az ünnepeken nagyban emeli az istentisztelet fényét. Az Iparoskor lelke egy meggyőződéses katholikus asztalosmester, aki nagy ügyességgel vezeti a helybeli kisiparosokat, hogy őket a szociáldemokrácia karmaitól visszatartsa. Az iparos ifjúsággal műkedvelő előadásokat tartat, és ez úton f. évben 11 milliót gyűjtött a harangalapra. Ő volt az, aki a vörös uralom teljes virágzása idején, Fáy gyógyszerésszel, mint a Polgári Kör elnökével egy népgyűlés keretében életük kockáztatásával tiltakozott szent hitünk gyalázása ellen és kijelentette, hogy szüleitől mást nem örökölt, mint a kath. vallás drága kincsét, és azt nem engedi a Pestről kijáró vigécek által sárba rántani, hanem inkább kerékbe töreti magát. E két kör bátor és hitvalló magatartásának köszönhettem, hogy a kommunizmus nálunk nagyobb bajt nem okozott. De még magukkal a szakszervezetekkel is iparkodom legalább némileg az összeköttetést fenntartani. Az építőmunkások elnökét már egy párszor kisegítettem, és azért hálával van eltelve irántam: Időről-időre felkeres és így alkalmam van mozgalmaikról értesülést szereznem. A vasmunkások dalárdájának egy budafoki állami tanítóban, aki tetőtől talpig kath. ember, karmestert szereztem, amiért is hálából az úrnapi körmenetre testületileg megjelentek és az oltároknál a szép latin himnuszokat énekelték. Nem tudom, vájjon ezzel helyesen cselekedtem-e, de úgy gondolom, hogy eltévedt juhocskák ők, akiket vállamra kell vennem és Krisztus aklába vezetnem. Hiszen szegények terror alatt állanak, és akarva, nem akarva be kell lépniök a szakszervezetekbe, mert különben nem kapnak 5117 Helyesen: Rosier Ignác. 3118 Vö.: Mt 10,14; Mk6,ll; Lk9,5, Lk 10,11, ApCsel 13,51. 268 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
